Kenuzás
Itt ringunk a Kurca koszos vizén,
Ki fosott be, meg nem mondom, biz' én.
Teli lett a gatya fura szaggal,
– Nem kenuzok többet eme taggal!
– Mit ettél te szerencsétlen majom?
Remélem, hogy nem lesz tőle bajom...
Jobb lett vóna, hogy ha az a bába,
visszarakott vóna az anyádba.
– Nem ettem én csak egy kicsi babot,
meg kis krumplit, amit anyám adott,
volt hozzá még némi csípős kolbász,
meg rakott kel, mit adott a kanász.
Volt még egy kis káposztafőzelék,
Borsóleves, egy tányér, maradék...
– Mit eszel te ennyit össze-vissza?!
A levét meg mások orra issza!
– Bocsánat, hogy kurva nagy a belem,
legközelebb nem jöttök majd velem,
ki is szállok én most innen inkább,
nem versenyzek, melyikünk a birkább.
Így merültem szépen el a vízbe,
Szégyenem vitt fososan a mélybe.
Bevallani azt már nem is mertem,
minderre két bögre tejet nyeltem.
Álljon itt hát tanulságul mindnek,
kik bőszen a fentieknek hittek,
sose történt még énvelem ilyen,
legalábbis nem fostam be vízen...
