A Hold s a Fény

Szépirodalom / Versek (1207 katt) Csillangó
  2011.12.07.

Múltba sárgult falevelek víztükrén
Keringőt jár a Hold s a Fény.
Lélek végtelenbe nyúló sötétjén
Gondolatként felszikrázik az 'én'.

Határtalanság légies tánca
Ürességnek ősi varázsa.
Csak akkor talál rá csillagára,
Ha szívét eszmékbe zárja.

Érzelem-tengerből cseppek szállnak tova,
Alakot öltenek létükre csodálkozva.
Nem törik össze a lét tükre soha,
Míg a lélek önmagát elgondolja.

Vélelmet megelőzi a sejtelem
Ám az eszmény fenség is egyben.
Gondolat fényesebb, mint érzelem,
Ám a szív a legszellemibb szellem.

Előző oldal Csillangó
Vélemények a műről (eddig 3 db)