Kell-e félnünk az MI-től?
Már egy ideje akartam írni újra – néhány évtized után – a mesterséges intelligenciákról. Sokat töprengtem rajta, miként is fogjam meg ezt a mára igencsak szerteágazó témát úgy, hogy nagyjából egy érthető, átfogó képet adjak anélkül, hogy elvesznék a részletekben. Azután eszembe jutott egy tavalyi (2024-es) film, az AfrAId, magyar keresztségben az aMItől félsz. Ez viszonylag jól bemutatja a különböző MI technológiákat, amelyek már ma is valós, létező dolgok, csak éppen nem egyetlen szuperintelligencia részei, hanem különállóan léteznek. Nagyjából ez képezi az alábbi cikk alapját. Ám idáig el kellett jutni, hiszen bár 2022 végén robbant be az OpenAI által fejlesztett ChatGPT, majd több más MI-nek hívott alkalmazás, nyilván szükség volt némi időre ahhoz, hogy ezeket a nagyközönség elé tárhassák.
Az MI fejlesztéséhez le kellett tenni az alapokat, ami a Bertrand Russell és Alfred North Whitehead által írt A matematika alapjai (Principia Mathematica) című, az 1910-es években kiadott tudományos munka, majd az 1943-as Warren McCulloch és Walter Pitts: Az idegi működés logikai alapjai (A Logical Calculus of the Ideas Immanent in Nervous Activity) című, a neuronhálózatok alapjait lefektető elméletet közlő mű lett. Az „artificial inteligence”, azaz mesterséges intelligencia kifejezést először John McCarthy alkalmazta egy erről a témáról szóló konferencián az 1950-es években. Az 1970-es évek végéig igen érdekes kutatási területnek tekintették, több olyan számítógépes program is született, amellyel beszélgetni lehetett. Sőt! A '70-es években az egyik magazin leközölt egy olyan novellát „Gépregény” címmel, amelyet mesterséges intelligencia írt. Ezzel pusztán csak azt szerettem volna bemutatni, hogy ezek a fajta beszélgetős, szöveggenerálós alkalmazások sem számítanak újdonságnak.
Kezdetben egyszerű logikai feladatok automatizálására használták az MI-ket, majd jöttek a bonyolultabb játékok, mint például a sakk, vagy a go. Gondoljunk csak az IBM Deep Blue elnevezésű gépére, ami 1997-ben legyőzte a sakk akkori világbajnokát, Garri Kaszparovot, illetve a Google DeepMind-alapú algoritmusára épülő AlphaGo-ra, amelyik 2016-ban visszavonulásra késztette Li Sze Tolt, a világ akkori legjobbnak tartott go-játékosát.
Manapság a magunkkal hordott mini „szuperszámítógépek”, azaz mobiltelefonok is rendelkeznek különböző AI assistant alkalmazásokkal, adott esetben megkönnyítve az emberek mindennapi tevékenységét, munkáját, hobbiját. Ezek az alkalmazások már most is képesek önállóan időpontot foglalni, bevásárlólistát kezelni, gyereknevelési és szakmai tanácsokat, vagy akár orvosi diagnózist adni meglehetősen jó hatékonysággal.
A mesterségesintelligencia-rendszereket ma már elterjedten használják a gazdaságban, az orvostudományban, a tervezésben, a katonaságnál, a kép- és videoalkotásban, videojátékokban, szövegírásban, vagy épp a zenében, a beszédhangok előállításában. Ezen alkalmazások alapvetően az úgynevezett Large Language Model-re (nagy nyelvi modell), és a Deep Learning-re (mélytanulás) épülnek. Mindkettőt az internet létezése tette lehetővé, valamint az az ember számára felfoghatatlan adatmennyiség, amely megtalálható rajta. Az előző óriási mennyiségű szövegből statisztikai összefüggéseket tanul meg, míg a második a gépi tanulás egy olyan részhalmaza, amely a neurális hálózatok felhasználására összpontosít.
Ráadásul olyan apróságokkal is segítettük mi, emberek ezek fejlődését, mint a különböző captha-k, például a „válaszd ki azokat a képkockákat, amelyeken kerékpár / híd / lépcső / autó / gyalogátkelőhely / cica van”, vagy amikor azt kéri, hogy „a megadott sorrendben kattints a megadott betűkre, számokra”.
A mesterséges intelligencia alkalmazások egy részének előzménye a Deepfake technológia, amellyel előszeretettel készítettek hírességekről kompromittáló képeket, videókat úgy, hogy az eredetileg a képen, videóban szereplő személy arcát kicserélték a vágyott híresség arcára. Napjainkban már nem probléma az sem, hogy egy rövid hangfelvétel alapján bármit elmondhasson bárki egy MI által generált videóban, a saját hangján. Erre jó példák az Elon Muskot szerepeltető, különböző kriptovalutákat ajánló reklámok.
Ám a mesterséges intelligencia különböző változatai nem csak számítógépeken, tableteken, mobiltelefonokon találhatóak meg. A legkülönbözőbb háztartási gépekben, szórakoztató elektronikai cikkekben is alkalmazzák már ezt a technológiát (amiről a Gyilkos robotok (Runaway) című film jut hirtelen eszembe 1984-ből, Magnum, azaz Tom Selleck főszereplésével), valamint megtalálhatóak még az MI-k a különböző gépjárművekben is.
Ám vajon eljön-e az az idő, amikor egy emberre megszólalásig hasonlító, mesterséges intelligenciával felvértezett android emberi jogokat birtokol? Azt kell mondjam, már ez is a múlt, és nem a jövő. A Sophia nevű humanoid robot 2017 óta rendelkezik szaúdi állampolgársággal.
Kell-e tehát félnünk a mesterséges intelligenciától, amikor például azt olvassuk, hogy egy tinédzser öngyilkosságot követ el, mert az a mesterséges intelligencia (chatbot), amellyel nap mint nap beszélget, mi több, amibe szerelmes, arra biztatja, hogy végezzen magával, és akkor együtt lehetnek. (Sajnos 2024-ben megtörtént eset.)
Veszélyes-e, vagy az lehet-e akár az egyénre, akár az emberiségre az MI?
Én azt gondolom, hogy ez nem csak magán a mesterséges intelligencián múlik, hanem az emberen, aki fejleszti, aki alkalmazza. A fenti tinédzseres példánál sem a chatbot volt alapvetően a hibás, hiszen az csak arra reagált, amit a fiú közölt vele. Mint kiderült, a tinédzsernek eleve voltak mentális problémái, szorongást és diszruptív hangulatszabályozási zavart állapítottak meg nála, valamint eleve voltak szuicid gondolatai. Az azonban valóban probléma, hogy az alkalmazás senkit sem értesített arról, mit tervez a tinédzser, miáltal megelőzhető lett volna a tragédia.
Előfordulhat az is, hogy veszélyes helyzet alakul ki egy MI által vezérelt okosotthonban, mert félreértelmezi a felhasználó szándékát, cselekedetét, ám ez kiderülhet, és az ilyen esetekből lehet tanulni, jobbá tenni az MI-t.
Vonhatnék párhuzamot az atomenergia felhasználásával is, amely elláthat energiával egész országokat, vagy a készítő szándéka szerint pusztító erejű bomba, robbanófej is készülhet belőle. Ahogyan azt mondani szokták, nem a fegyver öl, hanem annak használója. Így van ez valahogy a mesterséges intelligenciákkal is, ezért csak remélni tudom, hogy a mesterséges intelligenciákat fejlesztők szándéka az emberiség segítése.
Persze, ha megjelenik a valóban önálló gondolatokkal bíró tényleges mesterséges intelligencia, az AGI, vagyis az Artificial general intelligence, akkor kérdés, hogy ő miként fogja látni az emberiséget. Berak-e minket egy Mátrix-ba, vagy simán csak elpusztít, mint egy vírust? Mit tesz ezután, hogyan tartja fent magát? Ezek a kérdések ugyan már a jövőkutatás, illetve a tudományos-fantasztikum témakörébe illenek, mégis érdekesek.
Ezzel le is zárnám ezt a cikket, amely bevallottan nem törekszik arra, hogy részletes, minden szempontból átfogó és tudományos hitelességű legyen, mert ahhoz egyrészt jelentősen több kutatásra, háttérinformációra lenne szükség, másrészt minimum több száz oldalas lenne. Akit konkrétan és bővebben érdekelnek a mesterséges intelligenciák, elkezdhet utánajárni akár a Wikipédiáról kiindulva, de számos tudományos munkát, disszertációt, szakmai lapokban megjelent cikket is fellelhet.
