Búcsú ősszel

Szépirodalom / Versek (1319 katt) Ebenezer
  2011.11.23.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2014/9 számában.

Őszi köd sző sűrű takarót a lehullt lombokon,
deresedő fű sírja fölött csípős szél inal,
a novemberi éjben egy kicsit minden meghal,
hogy újra ébredjen a sápadtan virradó hajnalon.

Fák, kik büszkén viseltetek harsányzöld lombokat,
csupaszon álltok most, mint ruhájától megfosztott szűz,
a rideg évszak bolondja mindőtökből ismét csalfa gúnyt űz,
hogy levél után levél, elszívja megmaradt boldogságtokat.

Nemcsak odakint fázom csontjaimban a zord arcú őszt,
de egykor csillogó szemedben is látom a kihunyó tüzet,
mint színes levél a fekete ágat hagysz most el engemet,
könnyeden libbenve, és feledve az együtt töltött szép időt.

Ne bánkódj, én szívem, az ősz hozta fagyos pusztulás miatt,
reményed ne add fel, és hittel várd a közelgő szerelmes tavaszt.

Előző oldal Ebenezer
Vélemények a műről (eddig 4 db)