Koromkép
Elhagytál nem fogom kezed már többet
Vége van elég volt a vad is elszökhet
A legjobbat akartam de most a fájdalom pörget
Megcsaltál örökre felőlem a szög is eltörhet
Mindig csak nálam te voltál a többlet
De ellöktél magadtól és nem töltött a töltet
Szánalmas lettél kit az ablak is zörget
Zuhanj a mélybe vigyen oda a löket
Esélyt nem kapsz már a kő is csak görget
Hasznot húztál belőlem a hátad is görbe
Hiába van utad forogsz körbe-körbe
Engem meg vezettél bele a tőrbe
Hasonlítasz drágám egy undorító szörnyre
Egy csontokból álló halvány kis bőrre
Adok neked börtönt ahol láger van és körzet
Szögesdrótos álom kivetített tőzeg.
Szállj messze tőlem!
Minél messzebb tájra!
Alma vagy körte hulljon rád egy árnyra
Nagy vagyok nem törpe
Téged húznak fel a nyársra
Mindvégig hazudtál, hogy számíthatok egy igaz társra
Százból egy szúrt lábra
Így nem gondolok a várra
Közös jövő halott tervek csócsált lett a mályva
Takarodj a hegyemről téged csak a kérgek várnak
Bezárul a vas ajtó és mindent lezárnak.
2024. 04. 29. - Nemesnádudvar
