Homályos fotó

Szépirodalom / Versek (48 katt) Tumicz Krisztina
  2025.01.11.

Egy fotót tartok a kezemben – rajta egy idegen.
A saját hangomon hallom, hogy jössz nekem eggyel: Indulj már!
A tükörből meg ismeretlen pofa sandít rám,
a tekintete szúrja a szememet.
Feszül a csend közöttünk, miközben
a fotót szorongatva marcangolom magam:
Hé, ki vagy te? Az arcod hozzám tartozik?
Nem tudom csak nézel vagy látsz engem?
Igaz, hogy te és én egyek vagyunk,
a tükörben, és a fotón a titkainkat látom?

Tudni semmit nem tudok, csak nosztalgiázom.
Ne pikkelj rám! Ne pikkelj rám!

Minimum egy kurta választ várok. De semmi.
Lehet, hogy ilyen amikor váratlan kérdéseket
kap az ember, amikre válaszolni nem mer.
Lehet, hogy ilyen amikor a szikra kialszik,
és a képzeletet is úgy kell elképzelni.
Oké, nem az én életem számít!
Oké, nem az előhívott oldalam világít!
Ez csak egy hosszú éjjel egy röpke nappal után,
amikor olyan nehéz maradni, és olyan nehéz menni,
a szinonima szinonimája lenni.

Tudni semmit nem tudok, csak nosztalgiázom.
Ne pikkelj rám! Ne pikkelj rám!

Előző oldal Tumicz Krisztina