Téli ábránd

Szépirodalom / Versek (977 katt) Ebenezer
  2011.11.07.

Honnan hull alá a szürke tájra a hó,
kitől nyeri dermesztő erejét a tél,
miért fagy meg a zavaros folyó,
és merről támad fel a jeges szél?

Kályhámba lobogó tüzet vajh ki ád,
testemnek forró szerelmet kitől kapok?
A hangtalan hóesésben izzón várok Rád,
és Te megjössz, mielőtt magamban elhamvadok.

Bárcsak a tél ittmaradna velünk örökké,
és ne jönne el a dalos, zöld tavasz,
mikor Te illansz ágyamból, hogy légy másvalakié,
széttörve álmot s reményt, hogy ezúttal velem maradsz.

Ám egyszer a friss szerelmet hozó kikelet útját állom én,
s tartlak örökre fogva Téged szívem legmélyebb rejtekén.

Előző oldal Ebenezer
Vélemények a műről (eddig 4 db)