Matrixban vagyunk avagy mégsem!? - 2. rész
Azt hiszem, sok ember számára mégiscsak létezik a Matrix. Nézzük csak át mindennapjainkat. Rohanó világban élünk és gépiesített, egyre több munkát gépekkel helyettesítenek, úgymond a humán erőforrásra, mi lesz ha egyszer egyáltalán nem lesz szükség?
Egész nap lógatjuk a lábunk és nézzük a TV-t? Elég furán hangzik nemde!? Egyesek lehet ezen nagyon nevetnek, mások pedig sírnak, van akiből meg közömbösséget vált ki, ott benn mélyen is, mert vannak a régi köznyelv szerint a befelé sírós emberek is.
De ki kell ereszteni a gőzt, és egy férfinak sem szégyen sírni. Mindig is hülyeségnek tartottam, hogy az ciki. Emberek vagyunk, jogunk van megereszteni a könnycsatornákat, ha úgy adja az élet.
A házi kedvenceink is tudnak pityeregni, a nőstények is, a hímek is egyaránt. Most egy kicsit, ahogy írom ezen soraimat, röpködöm, mint Neo.
Miért? De miért, ez a sok miért? Folyton keresem, kutatom a választ. Égiek vigyáznak ránk, talán ebben a gyorsan modernizálódó világból valami jót hoz ki a jóisten, akit én Mozdulatlan mozgatónak és Energiamezőnek is szoktam hívni.
Mindesetre Neoként élek az álmaimban, és kapszulákat szedek a valóságban, de lesz ez még jobb is, úgy érzem. Mindent megteszek, hogy a világot, ha csak egy mákszemnyit is, de jobbá tegyem úgy, hogy helyesen cselekszem.
Mártély, 2024. ősz
