Rád gondoltam
Szellemem mélyéből felbuggyanó
Forró láva tömeg lepte el testemet,
Szeretkeztem Veled, az volt a megtestesült
Szerelem, ittas boldogság s az özön mámora:
Igen.
Magam mögött hagytam, gyarló és mocskos
Jellemem, Őszinte lehettem volna Veled,
A múltunk már... bezárt dobozban van
Bújtatott helyen, megállt az idő,
ha Rád gondoltam:
Manna!
Lelked minden pillangó szárnyalása
Bevonzott Engemet, mint vadász a vadat,
Sok, nagyon sok „szerelmi falat”.
Útra keltünk s megleltük a csodát…
Mentünk ketten az Örökkévalóságba…
Hisz mindvégig tudtuk, boldogan hiszem,
Létezik hiszen a Lélek vándorlása:
Jelen van mindig, így talán látlak még
Valaha Drága Egyetlenem.
Őszinte lehettem volna Veled,
A múltunk már, a bezárt dobozban van
Bújtatott helyen,
Megállt az idő, ha rád gondoltam: Manna!
Lelked minden pillangó szárnyalása:
Bevonzott Engemet, mint vadász a vadat,
Sok, nagyon sok „szerelmi falat”.
Útra keltünk s megleltük a csodát.
Mentünk ketten az Örökkévalóságba...
Hisz mindvégig tudtuk boldogan hiszem,
Létezik hiszen a Lélek vándorlása
Jelen van mindig így talán látlak,
Még valaha Drága Egyetlenem…
Mártély, 2024 ősz
