Elmebeteg Rohadék? (2008)
A faszom se tudja, hogy elmebeteg vagyok-e vagy nem. Egy biztos még nekem is: nem hétköznapi, amit művelek. Ez leginkább az írásomra érvényes, de előferdül, hogy a rendes életben is elmebeteg dolgokat művelek – hangsúlyozom: mindenféle élvezeti szer és istenhitek nélkül!!! – ki merem mondani, hogy nem akarok dolgozni, mert semmit nem gyűlölök jobban a koránkelésnél és minden munkáltató faszfej. Vagy ha nem ők, akkor a munkatársak. Elegem van! Basszák meg magukat, engem az éhenhalás sem tántorít el. Halálom előtt egy perccel is írni fogok, ha lesz erőm. Ily módon az írásra térve: Neomaci említette, hogy mikor bent volt, a smasszer elolvasta a levelemet és verseimet, majd azt mondta: „Úristen, ez egy ELMEBETEG!”
Az exbarátnőm (magyartanár) pedig közölte, hogy ecerűen nem hajlandó végigolvasni az „LFZO” c. írásom, mert undorító, ocsmány. Na, mondtam is magamban: jó úton haladok!
