Ébrenlét

Neoprimitív / Írások (456 katt) DadaistaB
  2025.02.14.

Az üst forgat, a repesz vagonokat korbácsol, ez a mezsgye sziget.

Nem földi haladás, egy elmarasztaló pillanat a bukdácsoló káosz, hanem idény megmérettetés és vulkándiagnózis ostoba képletes ominózus falakkal boxolva, igen már látom hova süllyed a világ, értékelem az érzéketlen bimbóim magasztos hazafiasságát, a tudomány bohócainak métely kapzsisági fokozatban lévő kardélre hányattatásait.

Igazságot szolgáltat a tövis ordenáré vajon?

Mennyi embernek kell meghalni ahhoz, hogy a fény az alagút óceánjaival együtt keringőzzön lassú léptekkel, és tovaszálljon egy galamb az ég felé?

Mordály és fegyver légzés nem szállít, csak tölténykomplexumot haragos intrikákkal és gyűlölet-metamorfózissal.

Kinyilatkoztatás kell nektek olcsó férgek mechanizmusa?

Gazdag pázsitmárványok ékes tudását akarjátok meghámozni a balansz forgatagban?

Ti mocskos alantas terménylopók, az öntudatlanság motívumainak hitszegői! Megkérdőjelezni a lét fontosságát valóban okos döntés egy húron pendülő hegedű illatú olajfákkal?

Mágus lépcső és piszkos hal formájú gödör kő szakadjon rám, ha elhiszem a konkoly képességek fejleszthető algoritmusait, mert nem engedem, hogy e altatás megfékezze ínszalagjaim futó szalagon érkezett boldog csomagjainak kiszabadítását.

Nem alszom! Éberségem egy puha fuvallat és kemény kátrány kibontakozása sem tudja megakadályozni, hogy házamat felépítsem, és megtartsam azt a jogart, ami engem illet, nem a trónon, hanem lenn a békesség poharainak csengő szóló dallam konfliktuskerülő meghatározásaiban.

2024. 08. 06. - Nemesnádudvar

Előző oldal DadaistaB