Hullámok Hátán
Északi szél, napot nem követő,
Hajóm, Te Drága hullámtörő.
Lábam bár fa, nincs benne szálka:
Ma is vértől piroslik vala!
Csendet szegett szablyám az éjbe:
Ma egy rumoshordóval indulok a kéjbe,
Részeg dal hagyja most ajkaink,
Messzire repülnek győzelmi dalaink:
Hullámok hátán álmokat hajszolva
Mindenkinek jó, ki jó kalóz vala!
Legyen bár ellenséges hajó, vagy Kráken,
Ellenfelünk túlélheti? - Á NEM!
Áruló, ki köztünk járva,
Vigyorogva vártál alkalomra.
Tolvajként jutsz majd bitóra.
Mert aranyunk nem eladó vala!!!
Birokra kél sok kellemes szablya,
Hangjuk számomra élet-halál szimfónia.
Csodálat ül könnyes szememben ma,
A szakácsnak levesbe lett ma papagája.
Ne feledd, utazó, ki velünk paktálsz:
Nincs ki élve marad, ha kalózzal packáz!!
Te kis apró szárazföldi horgász-patkány!
Remegjen szíved, ha Koponyás csontlobogót látsz.
Hullámok hátán álmokat hajszolva
Mindenkinek jó, ki jó kalóz vala!
Legyen bár ellenséges hajó, vagy Kráken,
Ellenfelünk túlélheti? - Á NEM!
Nem vagyunk rosszak, sem kegyetlenek,
Élünk életünkben, ahogy csak lehet.
Ami Tiéd, a miénké is válhat!
E bűnből csak a halál, mi megválthat...
Hát vedd kézbe, amid csak van!
Tedd fel életed a harcra!
S amikor az idő fordul nyugodtra,
Velünk énekelj bele a ránk váró
Csodalétet ígérő azúrkék napnyugatra!
Hullámok hátán álmokat hajszolva
Mindenkinek jó, ki jó kalóz vala!
Legyen bár ellenséges hajó, vagy Kráken,
Ellenfelünk túlélheti? - Á NEM!
