Csak egy vers...
Sír a temető, hallhatod,
Siratja életét a sok halott.
Elkárhozott minden lélek,
Fájnak az emlékek. Rosszak és szépek.
Egy csendes kis sír van csak, mely hallgat,
Nem siratja életét, tudta, meghalhat.
Nem gyászolja földi létet,
Meghal, számára ez nem volt kérdés.
Véget ért örök szenvedése,
Abbamaradt halk lélegzése,
Többé mosolyogni se tudott,
Meghalt, ily sorsra jutott.
Nem vágyik vissza a földi létbe,
Úgy érzi, jobb meghalva, mint félve.
Nyugodtabb így minden perce,
Örökre így marad, ez volt terve.
Csendes kis sírját néha látogatják,
Szerettei, kik vigyázzák álmát.
Ti vagytok, kik soha el nem hagytatok,
S a sírban hosszasan én hallgatok!
