High-Tech Doki
A jövő útjai / Novellák (1470 katt) | Mickey Long |
2011.09.08. |
A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2011/9 számában.
A hatalmas, tűzvörös nap hanyagul szórta radioaktivitású sugarait ezen a lagymatag csütörtökön. Mercury205550879, akit mindenki csak Merc-nek szólított, korának megfelelően lassan, nyikorogva gurult a rendelő felé. Nem szerette a teljes nevét használni, hiszen abból mindenki tudta volna, hogy csak egy negyedik generációs, elavult operációs rendszere van. A szomszédban lakó fiatal AMD-s suhanc így is gunyorosan „Kékhalálnak” hívta a háta mögött.
Az orvoshoz már tegnap bejelentkezett, amikor szúró fájdalmat érzett a processzorában. Először nem vette komolyan, de amikor a hirtelen felindulásból lefuttatott rendszerdiagnosztika három felkiáltójelet is kiadott, úgy döntött, nem halogatja tovább az esedékes felülvizsgálatot.
Dr. Laptop várótermében egyedül az asszisztens üldögélt hófehér asztala mögött. Merc kihúzta magát, és rákönyökölt a betegpultra.
– Jó szoftvert kívánok! – mondta, és felvillantotta a bal ledjét. Kétszer.
A nővér felpillantott gyönyörű zöld optikájával, és ahogy kiegyenesedett, láthatóvá vált az a két hatalmas LCD kijelző, ami csak a legújabb generációnak volt sajátossága.
– Mercury205550879?
– Szólítson Merc-nek – recsegett meg egy kicsit a hangszórója, ahogy a túlfeszültség védelme halkan zümmögni kezdett.
– A doktor úr már várja – állt fel az asszisztens, és a rendelő felé indult.
Merc csendesen svappogva gurult utána.
Dr. Laptop tiszteletet parancsoló jelenség volt. Kábelezése méregzölden világított, diódái pedig bonyolult rendszer szerint villogtak.
– Foglaljon helyet – mutatott az orvos a csatlakozóra. Majd miután Merc kényelembe fészkelődte magát, a monitort kezdte el figyelni.
– Lefuttatok egy lemeztöredezettség-mentesítőt – dünnyögte Dr. Laptop. – Mit érez?
– Egy kicsit csiklandoz – vallotta be Merc, szégyellte magát, hogy ezt elhanyagolta az elmúlt években.
– Ki a rendszergazdája?
– A feleségem.
– Felhasználói fiók?
– Nincs – sóhajtott Merc. – Csak rendszergazdai hozzáférés…
– Értem.
– Dehogy érti, ezt csak tapasztalni lehet.
– Hoppá! Találtam egy spyware-t! – csillant fel a kábelezése az orvosnak, majd szinte azonnal helyesbített – De nem, most látom, hogy a rendszergazda telepítette…
– Látja doki, erről beszélek.
– Viszont tele van vírussal – bólogatott mintegy magának Dr. Laptop.
– Nem csodálkozom, már a tűzfalam sem a régi…
– Milyen a csatlakozása?
– Havonta egyszer – pirult Merc, és védekezően hozzátette. – Gyenge a szoftverem…
– A maga korában már jobban kellene vigyáznia – emelte fel a hangját az orvos, majd lefuttatott egy vírusirtót. Saját magán is.
– Köszönöm, doki! – élénkült fel Merc. – Már sokkal jobban érzem magam.
– Nézze, Mercury205550879…
– Szólítson Merc-nek.
– Nézze, Merc. A hardware-nek semmi baja nincsen. Ezt a programot hetente installálja – nyújtott át egy pendrive-ot Dr. Laptop. – Ez a Weekly Power 3.0, idáig még mindig bevált.
– Nagyon köszönöm, doki! – pattant fel fiatalosan a csatlakozóból Merc. Az ajtóból még visszafordult. – További jó szoftvert kívánok!
Dr. Laptop a jól végzett munka tudatában elégedetten dőlt hátra. Egészen addig, amíg az asztalán lévő kom élénkpiros villogással nem jelezte a bejövő hívást. A kijelzőn átfutott egy felirat: RENDSZERGAZDA!
Az orvos szinte meghunyászkodva nyúlt a gomb felé.
– Igen, Drágám?
– Remélem, ma hamar hazajössz! Nem maradsz bent megint túlórázni az asszisztenseddel! – hangzott a hangszórókból egy rikácsoló hang.
– Persze, hogy nem. Hiszen ma van az évfordulónk!
Csak egy halk kattanás jelezte, hogy a hívó befejezettnek nyilvánította a beszélgetést.
Dr. Laptop egy halk sóhajjal elkezdte telepíteni magának a Daily Power béta verzióját.
Előző oldal | Mickey Long |
Vélemények a műről (eddig 2 db) |