Lelki bajok - vélemények

Ugrás a műre


angyalka146
Felhasználó
2011.07.19 19:29
660 vélemény
Csak találunk egyszer valamit, amiben megegyezünk. ;-)
Norton
Felhasználó
2011.07.19 05:56
666 vélemény
Úgy látom, ebben se fogunk egyetérteni!:-D Ami a tapasztalatot illeti: épp elég depressziós embert láttam már, és hidd el, észre lehet rajtuk venni. Mit gondolsz, miért írtam erről a témáról? Mindenesetre én is örülök, hogy elbeszélgettünk.;-)
angyalka146
Felhasználó
2011.07.18 19:35
660 vélemény
Látom, utánajártál a témának. :-)

Nálam kedvetlenség, alvászavar, fáradékonyság, levertség és egyfajta étvágytalanság volt. Ettem én, de nem annyit, mint normál időben.

Hidd el, egy depressziós nem csak azért nem beszél, mert szégyelli - azért sem, mert nem tud róla! Ahogyan egy alkoholista sem tud arról, hogy alkoholista, úgy egy depressziós sem tud arról, hogy depressziós. Én is azt hittem,a sok munka miatt (akkoriban sokat dolgoztam) buktam ki, kellett vagy 3-4 hónap míg rájöttem, hogy nem.

Másrészt: ha valaki eleve nem beszédes típus, nem fog feltűnni senkinek, hogy nem beszél sokat. És környezetben álarcot viselsz, ha megkérdezik, mi a baj, azt mondod, semmi.

Én a részemről lezártnak tekintem már ezt a témát, lehetne róla rengeteget beszélni. Egy azonban biztos: ha még nem voltál sohasem depressziós és nem ismertél még soha testközelből egyet sem, nem beszéltél velük, akkor nem tudhatod, milyen nehéz. Szép, amiket leírsz, tényleg, és normál esetben így kellene működnie a dolognak. De a valóság sajnos nem ilyen.

Azért örülök, hogy kicsit eldisputáltunk a témáról. :-)

Norton
Felhasználó
2011.07.18 14:00
666 vélemény
Depresszió tünetei:

Alvászavar, kedvtelenség, étvágytalanság - a családjának elvileg észre kellene vennie. (Ugyan már, miért nem eszel hosszú ideje szinte semmit, és miért vagy ilyen búvalbélelt?) Nemi ösztön csökkenése - a párjának elvileg észre kellene vennie. ( Ugyan már…) Gondozatlan külső - a környezetének elvileg észre kellene vennie. (Ugyan már, a híd alatt alszol mostanában?) Fáradékonyság, levertség, a munkaképesség csökkenése, dekoncentráltság - a munkahelyén elvileg észre kellene venni. (Ugyan már, miért nem figyelsz oda, és miért rontasz el annyi mindent?) Másoktól való visszahúzódás, beszédhiány - a szeretteinek, barátainak elvileg észre kellene vennie. (Ugyan már, leprások vagyunk, hogy nem állsz velünk szóba, és elbújsz, mint egy veszett állat?) Szomorúság, még az arckifejezés is megváltozik - ezt bárki észrevehetné. Mások vidámsága nem hat rá, sírás, ellenséges érzület, ingerültség, reményvesztettség, felesleges dolgokon való rágódás, stb.

Ha valaki mosolyogva akasztja magát, az vagy nagyon jó színész, amit hosszú távon úgysem tud tartani, (ha odafigyelnek rá, főleg a családban), vagy nem depressziós, hanem őrült, esetleg szer hatása alatt van. Egyébként épp azért kell észrevenni az ilyen jeleket, mert a depressziós emberek általában titkolják az állapotukat, mert szégyellik a környezetük előtt. Persze ez sem mindig igaz, attól függ, hogy milyen viszonyban vannak például a családjukkal.
:-)
angyalka146
Felhasználó
2011.07.18 10:13
660 vélemény
Igen, nagy a valószínűsége, hogy elbeszéltünk. De hidd el - egy depressziós embert csak akkor ismersz fel, ha hagyja magát, hogy felismerd. Én is ismertem olyan embert, aki mindennap mosolygott, vidám volt, nem is gondoltad volna, hogy baj van vele, aztán jött a hír: felakasztotta magát.

A baj a folytonos szerepjátszással van. Ha mindenki önmagát játszhatná, sokkal több boldogabb ember lenne.
Norton
Felhasználó
2011.07.17 17:18
666 vélemény
Kedves Angyalka!
Én sem arról beszéltem, hogy rögtön ki kell tárulkozni, mint Benkő Dániel, hanem arról, hogy ha valaki komolyan depressziós, azt azért illik észrevennie a rokonainak, mielőtt az illető felakasztaná magát. Ez még nem azt jelenti, hogy mindenről tudni kell, vagy egyáltalán meg is tudják oldani a gondot, de legalább észreveszik, könyörgöm. Egy kicsit elbeszéltünk egymás mellett.
:-D
angyalka146
Felhasználó
2011.07.17 16:44
660 vélemény
Elírtam - csak 6 év. Hihetetlenül kevés, mégis mintha 25 év lenne...
angyalka146
Felhasználó
2011.07.17 16:43
660 vélemény
Eszembe sincs vitatkozni, csak az a baj, az ember rendkívül bonyolult lény. És hidd el: az érzelmi kitárulkozást nem mindenki szereti. Én sem. És anyukámra sem jellemző - nálunk mindenki először is megpróbálja magában megoldani a problémáit. Ha nem tudja, akkor szól.
Ami a generációkat illeti: egyetértek egyrészt, másrészt hogyan is érthetnék meg egymást? A világ annyira felgyorsult! Ami nekem normális (mondjuk az internet, a chat, a blog), az nekik nem az. De hidd nem: nincs szükség egy egész generációra sem. Sokszor a most 18 évesek már másként gondolkoznak, mint én vagy a korosztályom akkor, abban a korban. Pedig csak 8 év a különbség.

Mindenesetre én értettem, mit akarsz mondani és egyet is értek veled. De amit írtam, azt sem vonom vissza.

És szívesen. :-)
Norton
Felhasználó
2011.07.17 15:36
666 vélemény
Kedves Angyalka!
Az elvont filozófiákon nem akarok veled vitatkozni, mert szerintem teljesen felesleges. Ami viszont a meglátásom, hogy úgy tűnik, kezdenek egyre inkább elidegenedni egymástól a generációk, s nem értik meg egymást olykor még a rokonok, vagy a barátok sem - ez szerintem igaz. Te is azt írtad, hogy nem vették észre, amikor depressziós voltál, mert nem akartad, és mert „nem beszéltetek úgy”. Mi az, hogy nem beszéltetetek úgy? Erről szól az egész! Mostanában elég sok öngyilkosságról lehet hallani - ha valaki már odáig eljut, az szerintem nem máról holnapra alakul ki, és abban is biztos vagyok, hogy nem jó kedvében csinálja az illető. S miért nem veszi észre a családja, ha bajban van? Az én számomra ez meglepő. Lehet, hogy neked nem, de szerintem ezen se kellene vitatkozni, mert akkor teljesen másképp látjuk a dolgokat. Köszi, a kommentet!
:-)
angyalka146
Felhasználó
2011.07.17 13:45
660 vélemény
Kit érdekel manapság a lélek? Ne viccelj! A pénz az Isten! És csak az ér valakit, akinek legalább egy autója, egy háza/lakása, férje/felesége és gyerekei vannak. És persze pénze...
Mégis. Hiába megvan mindez, sokan inkább a halált választanák. Szeretet - marhaság! Anélkül is van élet! Pedig nem. Milyen érdekes, hogy egy ilyen "apró" dologtól függünk. És ez szó szerint függés - szeretnek minket? Vagy nem?

Tudod, én voltam depressziós. A környezetemnek nem tűnt fel, hogy folyton a szobában vagyok, a zsebkendők száma drasztikusan csökken, senkinek nem tűnt fel, hogy alig eszek, hogy undorodom, ha csak ételt látok, így az sem tűnt fel,hogy 2 hét alatt 5 kilót fogytam, alig alszok, stb... Miért nem tűnt fel? Mert egyrészt nem kommunikáltunk úgy, másrészt mert NEM AKARTAM, hogy feltűnjön. Én a depresszió egy "enyhe" fajtájával küzdöttem és hidd el, mert tapasztalat: hiába ott a család és a barátok szeretete, vagy a pszichológus, esetleg pszichiáter: ha te NEM AKARSZ meggyógyulni, nem fogsz. Akarnod kell továbblépni, akarnod kell szeretni.
"Szeresd felebarátodat, mint önmagadat." Ha képtelen vagy magadat szeretni, akkor senkit sem fogsz tudni. Ezt nagyon jól megtanultam. A probléma mégsem a szeretethiány szerintem - hanem az elme. Az EGÓ! Ő a legnagyobb probléma. Az, hogy kialakítasz magadról egy képet és elhiszed, hogy az vagy, vagy mindet elkövetsz, hogy az lehess. Ez a kép általában olyan, amit elfogadnak a szülők, testvérek, család és persze a társadalom. Mert egy hamis és mesterséges fogalom, mint a társadalom és az ítélete fontosabb, mint a saját boldogságod. Miért? És a legrosszabb az, te magad is csupa-csupa fogalom vagy. Pl.: 35 éves, férfi, heteroszexuális, barna hajú, barna szemű, diplomás, mérnök, stb... Biztos hogy te tényleg ez vagy? Csak azért mert mindenki azt mondja, hogy pl.: barna hajú vagy, tényleg az vagy? Mi van, ha az a barna valójában fekete? Ha ez kiderül, ki leszel? Ismerni fogod önmagad? Vagy a barna kategóriáról átváltól a feketére? Attól jobb lesz? Akkor önmagad leszel? Vagy továbbra is csak egy fogalmak és kategóriák által meghatározott entitás?

Ez a nagy kérdés. Ki vagy te? Tudod? Biztos? Nem. És soha nem is fogod tudni. Mert minden pillanatban változol. Az, aki elkezdte olvasni ezt a kommentet, már nem ugyanaz, aki éppen ezt a mondatot olvassa. Mondhatod: persze, hogy ugyanaz! Pedig nem. Az élet és a személyiséged is folyamatosan változok - a változás nem mindig boldog. Néha szenvedés az ára. De ha képes vagy ezt elfogadni, és úgy tekintesz minden pillanatra, mint újra és így kezded élni az életed, rájössz, hogy a szeretet nem egy olyan dolog, amit kapsz. A szeretetet nem lehet kiérdemelni.

A SZERETET TE MAGAD VAGY! Éppen ezért nincs hozzá szükséged senkihez. Benned van a forrása, és ha úgy érzed, nem szeretnek, akkor egyszerűen elapasztottad ezt a forrást. TE! Nem a szüleid, a testvéred, a szerelmed, a kormány vagy az időjárás - csakis te.

Én ezt gondolom. Lehet, ezoterikus maszlagnak tűnik, de valójában ez a saját, személyes, 24 év alatt szerzett tapasztalatom. Most ezt gondolom. Néhány óra múlva vagy holnap lehet, másképp gondolnám már. De szerintem ez a legszebb és legnagyobb ajándék az életben: mindig más lehetsz. :-)

Előző oldal