XI. LFP. Űrhalál - Sikoly - vélemények

Nem is rossz ötlet, lehet, elküldöm Hollywoodba.

Kifejezett folytatást nem tervezek igazából, inkább más novit ebben az univerzumban. Mondjuk Clark átmentésével más történetbe vagy felhasználni a sikoltókat "kellékként".

A kislányos dolog megvolt, és ez a csavar kifejezetten tetszett. Az eredeti véleményezésben benne is van, csak végül nem akartuk egy véleménynél sem lelőni a poénokat, hátha valaki előbb olvassa a hozzászólásokat és csak utána a novellákat.

Nekem személy szerint az volt vele az alapvető problémám, hogy gyorsan pörögnek az események. De az is lehet, én vagyok már lassú. Viszont jó, hogy két, sebességében körülbelül azonos pályaművet küldtél be, mert így világos volt, hogy ez a te stílusod, nem pedig hiba.
De, ha a jövőben tervezel még ilyeneket írni (esetleg ennek egy folytatást ), néhány helyen szerintem érdemes lenne kicsit belassítani.
Ebben is volt pl. amikor az egyik szereplő (asszem, a parancsnok), az egyik szobában lepihent egyedül egy széken, és volt egy pici elmélkedős / beszélgetős rész.

Amúgy tök elmenne egy látványos misztikus - sci-fi- akció-rövidfilmnek.

Köszönöm a véleményeteket, sokat számít, és merítek belőle a későbbiekben.

A karakter-körpontúságon még dolgoznom kell, beismerem. Világ szempontjából nem tartottam fontosnak, hogy mennyire terjedt el a vírus, a fertőzötteknél pedig igyekeztem sugallni, hogy amikor a kislány ébren van, tudatosan irányítja őket, amikor alszik, a fertőzöttek önállóan cselekszenek. Ezt leginkább az egyik házból a másikba átjutós jelenet mutatja meg, amikor a kutató elviszi az alvó kislányt, és a fertőzöttek visszaavanzsálnak őrültekké, míg fel nem ébred a kislány újból. Ezek szerint picit konkrétabbnak kellett volna lennem.

Viszont örülök a véleményeteknek, kellemeset csalódtam, mert én sokkal kritikusabb szemmel tekintettem a művemre.

Ahogyan ígértük, megérkezett a zsűri által megfogalmazott, szöveges véleményezés is.

Ötlet: Mivel csak a novella végén tudjuk meg, hogy mi történt, így addig sötétben tapogatózunk. Vannak ezek a valamiért halványkéken foszforeszkáló fogú, Sikoltóknak nevezett emberek, és ugyanilyen csőrű varjak, amik hol véletlenszerűen, hol bizonyos tudatosságot, stratégiát felmutatva reagálnak az emberekre. A kór hanggal terjed, ami eléggé egyedi ötlet, bár egyes elméletek szerint a valóságtól nem túl elrugaszkodott. A csavar a végén viszont határozottan meglepő és jó. Csak azt sajnáltuk, hogy nem derült ki, hogy ez a kór csak Mexikó cityre terjed-e ki, vagy már a Föld teljes lakosságát érinti.

Világ: A helyszín, amelyen a novella játszódik, nem ölel fel akkora területet, hogy megtudjuk, milyen is a nagyvilág. Mint fentebb írtuk, nem derül ki, hogy mekkora rész érintett. Ez a kis terület viszont elég veszélyesnek tűnik ahhoz, hogy ne legyen kedvünk arrafelé kirándulni. Ezt a szeletet tekintve a novellában bemutatott világ logikus, koherens.

Karakterek: Elég sok van belőlük ahhoz, hogy a figyelmetlen olvasó belezavarodjon, bár a végére szépen megfogyatkoznak. Annyi derül ki róluk, hogy katonák és kutatók közös csapata, vannak köztük házaspárok, szerelmi viszonyt folytatók – szóval átlagosnak, tipikusnak mondhatók, ha a képességeiket, képzettségeiket nem vesszük számításba. A pörgő események, és a számuk miatt, ilyen terjedelemben egyikhez sem tudtunk kötődni. Talán, még az utoljára maradt Clark, és felesége, Anika állt hozzánk a legközelebb, no meg a hősi halált halt Tóth – már csak származásából kifolyólag is.

Fogalmazás: Szépen megfogalmazott, alapvetően jól érthető a szöveg. Viszont a folyamatosan pörgő jelenetek miatt igencsak oda kell figyelni, hogy minden érthető maradjon, és ne zavarodjunk bele abba, hogy kivel és mi is történik éppen.

Dramaturgia: Rögtön az események középpontjában találjuk magunkat, mint egy jófajta akciófilmben. És tulajdonképpen ez a folyamatos akció végig vezérfonala az egész cselekménynek. Egyikből a másikba jutunk, csak az épp aktuális szereplő és helyszín változik. Közben lassan, de biztosan épül a háttérben a nagyobb sztori, ami a végére szépen ki is kerekedik. Ilyen szempontból a novella teljesen rendben volt.

Szórakozás: A folyamatos akció és a pörgős események miatt nem is tudunk másra figyelni, mint arra, amit olvasunk. Ez már önmagában is pozitívum. Ha valaki képes egy akciófilmen jól szórakozni, ebben sem fog csalódni.

Összbenyomás: Egy pillanatra sem lehet rá nem odafigyelni, mert könnyen elveszíthetjük a fonalat. Folyamatosan fenntartja az érdeklődést, gyorsan pörögnek az események. Emiatt néha a ki kicsoda, és ki mit is csinál épp kérdés felmerülhet, ezért pár mondatot vissza-vissza kell olvasni, de odafigyelve ez elkerülhető. Összességében kellemes olvasmány, aminek olyan lezárása van, amely magában hordozza a folytatás lehetőségét.