XI. LFP. Űrhalál - Az utolsó transzport - vélemények
Lidércfény HQ
Felhasználó
Felhasználó
2021.05.18 22:01
15 vélemény
15 vélemény
Ahogyan ígértük, megérkezett a zsűri által megfogalmazott, szöveges véleményezés is.
Ez a pályamű most nem sikerült olyan jól. Az alapvető probléma a tulajdonképpeni nézőpontkarakter hiánya. Az első két fejezetben a narrátor elég szárazon meséli el az emberiség közelmúltját, aztán viszont jön egy éles váltás, és már maga az olvasó lesz a főszereplő. Igen, vannak olyan könyvek, amelyekben „Te vagy a főhős”, de ezeket éppen ezért vásárolják a játékos kedvű olvasók, hogy beleszólásuk legyen a történetbe. Itt jobb lett volna egy olvasótól független, külső nézőpont, aki lehet a novellában megjelenített főszereplő, de akkor a kezdetektől neki kellene elmesélnie a történetet, E/1-ben.
Az alapötlet egyébként teljesen jó: az emberiség saját maga hathatós segítségével a totális pusztulás felé rohan, ráadásul a naprendszerünk felfedezése során valahonnan még egy idegen, pusztító vírust is bekapunk, de felcsillan egy utolsó reménysugár a Holdon. Ezt a komoly témát remekül ki lehetett volna fejteni a megadott max. karakterszámban, megfelelő motivációt, érzelmi töltetet adva a főszereplőnek a végső döntéshez. Ehhez fel lehetett volna használni az űrhajót irányító delfinnel való beszélgetését, ahogyan egymásra hangolódva kiderül, mindketten ugyanúgy gondolják. Kicsit több izgalom, kicsit több filozófiai mélység, és akkor az egyenes, egyértelmű kinyilatkoztatások is nagyobbat ütnek, mert az olvasó megalapozottnak érzi az előzmények alapján. Van ideje a novella olvasása során ráhangolódni a bemutatott világra, jobban ki tudja építeni a kapcsolatot a szereplőkkel. Remek ötlet, de sajnos a kivitelezés hagy maga után kívánni valót.
De nem csak az ötlet jó, a mondani valóban is van mélység, ezt éreztük. De, mint fentebb írtam, kissé nyersen van az olvasó képébe tolva.
A bővebb terjedelemben azt is ki lehetett volna tárgyalni, hogy ki is a főszereplő maga, ha őt választják ki az űrhajón a delfin megnyugtatására. Érdemes lett volna kifejteni, mi volt a foglalkozása, és hogy került az utolsó transzportra, a nincstelenek, koldusok, fogyatékosok, mentális betegek közé.
Az is érdekes kérdés, és megért volna egy-két bejegyzést, hogy ez utóbbi embereket, akik végül is az emberiség alja (ilyen, vagy olyan értelemben), miért viszik egyáltalán a Holdra, komoly erőforrásokat, nyersanyagmennyiséget elpazarolva. Talán vallási okok miatt? Vagy az emberiség új vezetése pusztán emberségből hozta meg ezt a döntést? Akkor vajon miért egy érzelmileg labilis delfin irányítására bízták az űrhajót, akitől akár a teljes transzport is megsemmisülhetett volna, hisz amúgy is haragszik az emberekre?
Ebből egy igazán remek novellát lehetne kikerekíteni, konfliktusokkal, felcsillanó reménysugarakkal, és a végén, amikor már az olvasó azt gondolja, hogy tulajdonképpen mégis rendbe jöttek a dolgok, a végső csavarral. Komolyan, annyira elolvasnánk!
Ez a pályamű most nem sikerült olyan jól. Az alapvető probléma a tulajdonképpeni nézőpontkarakter hiánya. Az első két fejezetben a narrátor elég szárazon meséli el az emberiség közelmúltját, aztán viszont jön egy éles váltás, és már maga az olvasó lesz a főszereplő. Igen, vannak olyan könyvek, amelyekben „Te vagy a főhős”, de ezeket éppen ezért vásárolják a játékos kedvű olvasók, hogy beleszólásuk legyen a történetbe. Itt jobb lett volna egy olvasótól független, külső nézőpont, aki lehet a novellában megjelenített főszereplő, de akkor a kezdetektől neki kellene elmesélnie a történetet, E/1-ben.
Az alapötlet egyébként teljesen jó: az emberiség saját maga hathatós segítségével a totális pusztulás felé rohan, ráadásul a naprendszerünk felfedezése során valahonnan még egy idegen, pusztító vírust is bekapunk, de felcsillan egy utolsó reménysugár a Holdon. Ezt a komoly témát remekül ki lehetett volna fejteni a megadott max. karakterszámban, megfelelő motivációt, érzelmi töltetet adva a főszereplőnek a végső döntéshez. Ehhez fel lehetett volna használni az űrhajót irányító delfinnel való beszélgetését, ahogyan egymásra hangolódva kiderül, mindketten ugyanúgy gondolják. Kicsit több izgalom, kicsit több filozófiai mélység, és akkor az egyenes, egyértelmű kinyilatkoztatások is nagyobbat ütnek, mert az olvasó megalapozottnak érzi az előzmények alapján. Van ideje a novella olvasása során ráhangolódni a bemutatott világra, jobban ki tudja építeni a kapcsolatot a szereplőkkel. Remek ötlet, de sajnos a kivitelezés hagy maga után kívánni valót.
De nem csak az ötlet jó, a mondani valóban is van mélység, ezt éreztük. De, mint fentebb írtam, kissé nyersen van az olvasó képébe tolva.
A bővebb terjedelemben azt is ki lehetett volna tárgyalni, hogy ki is a főszereplő maga, ha őt választják ki az űrhajón a delfin megnyugtatására. Érdemes lett volna kifejteni, mi volt a foglalkozása, és hogy került az utolsó transzportra, a nincstelenek, koldusok, fogyatékosok, mentális betegek közé.
Az is érdekes kérdés, és megért volna egy-két bejegyzést, hogy ez utóbbi embereket, akik végül is az emberiség alja (ilyen, vagy olyan értelemben), miért viszik egyáltalán a Holdra, komoly erőforrásokat, nyersanyagmennyiséget elpazarolva. Talán vallási okok miatt? Vagy az emberiség új vezetése pusztán emberségből hozta meg ezt a döntést? Akkor vajon miért egy érzelmileg labilis delfin irányítására bízták az űrhajót, akitől akár a teljes transzport is megsemmisülhetett volna, hisz amúgy is haragszik az emberekre?
Ebből egy igazán remek novellát lehetne kikerekíteni, konfliktusokkal, felcsillanó reménysugarakkal, és a végén, amikor már az olvasó azt gondolja, hogy tulajdonképpen mégis rendbe jöttek a dolgok, a végső csavarral. Komolyan, annyira elolvasnánk!