Dualitás - vélemények

Ugrás a műre


Kereder Márk
Felhasználó
2020.08.15 20:17
205 vélemény
Szia Norton, nagyon jókat írtál a hozzászólásodban.
A "mi értelme ezeken gondolkodni"- féle dologra azt válaszolnám Neked, hogy semmi, de ha egyszer basszus olyan vagyok hogy ezeken agyalok, akkor "nemtudokmicsináni"!
Hidd el, nem feltétlenül az akarat hajtja az embert, hogy ezeken filózzon, hanem az, hogy egyszerűen olyan, és kész! És ez egyben egy kereszt is!
...
Most arra gondolok, hogy Istennek kedves-e, ha valaki rajta gondolkodik, vagy közömbös, vagy esetleg elítéli. Természetesen - ahogy semmit se - ezt se tudom.
A lényeg, hogy nem erőlködöm. Folyik minden úgy, ahogy folyik. Zavar pár dolog, ezeket szem előtt is tartom, de amúgy meg nem sok ráhatásom/ráhatása van az embereknek a nagy kerek egészre.
Szóval azt, hogy "nem kell ezeken gondolkodni" csak részbe osztom, mert szerintem sem "kell", csak ha egyszer olyan vagy, akkor azt sem "kell", hogy elnyomd.
Talán ez kedves Neki - hogy olyan légy, amilyennek Ő teremtett. Ne vágd át lénye(ge)d főgyökerét.
A filozófia (mint a "bölcsesség szeretete", illetve van aki a Tudományok Tudományának fordítja) szerintem azért nem annyira felesleges.
A lényeg: ha ezzel foglalkozunk, akkor élvezzük!
Mindig azok az előadók/írók, stb... prezentációja a legjobb, aki élvezi!
Ha nekem szólt, hogy köszi, hogy olvastál, akkor ezt igazán nem kell köszönnöd. tárgyi versed valóban kitűnő, és te voltál az "ADÓ", én/mi, akik olvastuk a "VEVŐ"k, és a vevők szoktak megköszönni! :-)
Üdv!
Norton
Felhasználó
2020.08.15 19:09
666 vélemény
Köszönöm a hozzászólást. Ezzel a versel tulajdonképp az emberi pszichében lévő dualitást akartam bemutatni - a kétfelé, háromfelé, vagy még több felé hasadt én tudatot.

Az emberi gondolkodásmód ugyanis ilyen: „én” véleményt alkotok „magamról”, vagy másokról.

Ha másokról alkotsz véleményt, akkor őket öntudatlanul is önmagadhoz viszonyítod - vagyis magadról is van egy véleményed, értékelésed.

Ez olyan, mintha két lényed lenne. Az egyik cselekszik, vagy reagál valamire, a másik pedig ilyen-olyan ítéletet mond a saját reakciódról.

Itt időbeli eltérésnek kell lennie, mert előbb van a tett, utána pedig az arról alkotott vélemény - ettől érezhetjük magunkat bűnösnek vagy áldozatnak, okosnak, butának, és a többi… tehát ebből származik a dualitás élménye, és az egoista fájdalom, ami idővel a kettészakadásnak a természetes velejárója lesz. Az emberi gondolkodásmód ezért időhöz kötött és duális.

A zen meditációk általában arról szólnak, hogy „kapcsold ki” az idő érzékelését, vagyis élj a jelenben - így szűnik meg a dualitás - az életet pedig megélni kell, nem pedig megérteni.

Isten és az ő természete egy gyönyörű fogalom, amivel könyveket lehet megtölteni, és lehet rajta agyalni a végtelenségig. De mi értelme van?

Egy zen mese arról szól, hogy haldoklik egy mester, és az utolsó kívánsága az, hogy a tanítványai vigyék oda neki a legfinomabb ételét. (Már meg nem mondom, mi volt az.) A tanítványok tudják, hogy a mesterük hamarosan meghal, ezért nagyon kíváncsiak a legutolsó szavaira. Mert ugye, most aztán már nagyon oda fogja mondani a tutit az életről meg annak az értelméről, istenről, meg a fene tudja, milyen magvas dolgokról!

A mester megeszi az ételt és azt mondja: Ez nagyon finom. És meghal.
Ennyi.

Ezt még egy hülyegyerek is kimondhatta volna!

A történet lényege, pontosan az, hogy a világot megélni kell, nem pedig agyalni rajta.

„Több órányi filozofikus szófosás sem ér fel egy egészséges böfögéssel” - ezt már meg nem mondom, hogy hol olvastam.

Ez a nem túl cizellált mondat nagyjából ugyanazt fejezi ki, mint az előző történet, csak kicsit karcosabban fogalmaz.

A filozófia… a hú de szar az élet… a mi lehet vajon az egésznek az értelme? Vagy miért ilyen az isten, és a többi ilyen kérdés leginkább a lélekben való fájdalom megélésének az elkerülése miatt alakul ki. A hárításról szól az egész.

Ha nem ismerjük az istent, vagy az ördögöt, akkor miért ítéljük el, vagy dicsérjük bármelyiket is? Talán erre van inkább igényünk, minthogy önmagunkat ismerjük meg helyettük?

A világ olyan, amilyen. A probléma az, hogy a dualitás az emberi lelket és az elmét szaggatja szét - lehet, hogy pont ezért olyan a világ, amilyen.

Köszi, hogy olvastál!


:-)
Kereder Márk
Felhasználó
2020.08.15 17:16
205 vélemény
Norton, ez baromi jól sikerült!
...
Van A.C.Clarke-nak a Randevő a Rámával című regénye, melyben az idegen űrhajóban minden annyira idegen, hogy csak na, de egy valami körvonalazódik a végére:
az idegen faj, aki építette a Rámát, annak a triplicitás a vezérelve.
Clarke az "idegenséget" ezzel a legkézenfekvőbb dologgal tudta megragadni a legegyszerűbben és a legjobban, ill. a leg-lényegretörőbben: az idegen Univerzum hármas tagolódású, nem kettes, mint a mienk.
...
Ezt azért írtam le, mert fentiből (is) látszik, hogy az Ember (és annak Istene)
leglényegibb talapzatába a kettősség, a dualikusság van annyira alapból beleprogramozva, mintha forráskód lenne. Nem hiába mozgat téged is ez és mindenkit, aki gondolkodik. Miért van férfi és nő? Fekete-fehér, nappal-éj, stb...?
Az Univerzumunk minden pontján egymást kiegészítő (nem ellentétes (!), hanem egymást kiegészítő: Eggyé!) jelenségeket látunk.
A materialista nem lát tovább annál, hogy azért van férfi és nő, hogy a szaporodás és a faj túlélése biztosítva legyen, azért van nappal-éjszaka váltakozása, mert a föld forog, stb...
De nem tudnánk elképzelni olyan Univerzumot, ahol ez nem így van?
Nem lehetne elképzelni olyan Istent, aki szűznemzéssel szaporodó lényeket alkot?
Aki olyan fizikai világot kreál, amiben nem forognak a bolygók, sőt, ahol nem is bolygók vannak, hanem mondjuk a laposföldesek "életöböl"-féle létszínpada egy búra alatt? Dehogynem! Isten azt is meg tudta volna csinálni!
...
Valamiért mégis duális gondolkodása van. Ki tudja miért... talán... mert az egyik fele látszólagos "idegenségbe" akar kerülni a másik felével, mert így akarja látni (magát).
Úgy akar a tükörbe nézni, hogy egy más arcot akar benne látni. Mert abban tud igazán elmerülni, gyönyörködni. (Mert magányos?)
Ezt úgy oldja meg, hogy kettéhasítja magát. Így már képes gyönyörködni a "más"-ban, ahogy az egyik fele más, a másik felének meg a másik fele más.
Ez nem nárcisztikusság?
Dehogynem! Ez szerintem az. És ez baj? Szerintem nem! Miért lenne? (Ki előtt kéne szégyelnie?)
A jó-rossz ellentétnek szintén van egy ilyen aspektusa, bár az talán nem ilyen tiszta ügy. A saját magunkban található rossz és jó is Tőle, nem is, inkább: Miatta van.
...
Szerintem gyönyörűen fogtad meg ezt a témát.
Gratulálok hozzá.

A témával kapcsolatban: kinek tűnt fel, hogy mostanában egy egész csomó folyamat zajlik ezzel szembe-menve? Társadalmi, stb.. folyamatok, amik inkább az egységesítés, homogenizálás irányába mutatnak, nem pedig a "régi" kétpólusú
hagyományok magtartása felé? Minden egységes akar lenni. A legszembetűnőbb a nemek "egységesedése", az androgün-elmélet és jelenségek, a hagyományos "modellek" felbomlása, az emancipáció pozitív gondolataitól a szélsőséges törekvésekig, stb...
Nem provokatív a kérdés, mert ez egy szemmel látható folyamat.
És nem feltétlenül azt mondom, hogy ez rossz, mert nem lehet Isten következő "fejlődési szakasza", hogy megunta a dipólusságot és egységesedni akar?
Hiszem, hogy a közízlés az egyféle mutatója a kollektív tudatalattinak, (ami lényegében Isten), szóval ez a mutató most eléggé az "egységes" tartományokba tér ki néha.
A Férfi klasszikus archetípusa a mai fiatalok számára már csak egy "vicc" szinte.
Csak azt akarom ezzel az egész agymenéssel kérdezni: nem lehet, hogy egy új berendezkedés felé tartunk?
El tudunk-e képzelni egy olyan utópisztikus bolygót, hogy egyneműek élnek egymás mellett békében?
Felfogható ez egy új lépcsőként a fejlődésben?
Elképzelhető ez a "Nagy Terv" részének, amit velünk művel a Mindenható?
...
Gyorsan hozzátéve: nekem nagy örömöm van a dualitásban és nem vágyom a megszűnését (és a nőket szeretem :-) ), de azért kétség kívül van egy folyamat a világban.
Hogy ez rossz, vagy jó, nem tudom eldönteni.
És ez nem is "gusztus kérdése", mert David Hume-tól már az 1700-as évek óta tudni véljük, hogy az ízlésről vitatkozni nem lehet, hiszen a dolgoknak nincs szépségük abszolút értelemben, hanem vannak a dolgok és a rájuk ragasztott gondolatok, "tetszések" az elmében keletkeznek és mivel minden elme más, az ízlés sem lehet abszolút.
Elnézést a hosszúságért, de mindig azzal áltatom magam, hogy aki nem akarja, nem olvassa, ezért nem idegesíti.
Üdv, és Norton, nekem ez a versed tetszett eddig a legjobban!
Szerintem profi!
Norton
Felhasználó
2020.08.15 12:07
666 vélemény
Köszönöm, és örülök, ha tetszett.
n13
Felhasználó
2020.08.15 09:20
252 vélemény
Nekem nagyon tetszett! :-)
Norton
Felhasználó
2020.08.14 20:18
666 vélemény
Köszönöm szépen.
angyalka146
Felhasználó
2020.08.14 16:31
660 vélemény
Megragadtad a lényeget! :-)
Carun
Felhasználó
2020.08.14 12:42
164 vélemény
Nekem nagyon tetszett! Mellesleg jó újra látni :koccintóssörössmiley:

Előző oldal