Isten helyett - vélemények

Ugrás a műre


SzaGe
Felhasználó
2020.08.28 19:49
135 vélemény
Szia Márk!

Köszönöm a véleményed. Keveset jár az agyam scifik megírásán, de elgondolkodom rajta. Valamiért a "földhözragadtabb" dolgokat szeretem, de, igen, talán igazad van: tágítani kell a tudatot, és ehhez a tudományos fantasztikum nagyon jó táptalaj. Ez a novellám egy párbeszéd eredményeképpen jött létre, ahol az egyik olvasottabb kollégámmal fejtegettük a terraformálás lehetőségét. Persze gyakorlati részről közelítettük meg, számszerűen, adatokkal, elméletekkel. Végül mindig oda jutottunk, hogy egy hozzávaló, egy erő, vagy "valami" mindig hiányzik az "egyenletből". A többit már tudod :-)

Üdv, Geri!
Kereder Márk
Felhasználó
2020.08.28 11:31
129 vélemény
Szia SzaGe,

bevallom, engem megleptél. Ez egy kitűnő írás. Nem viccelek, szerintem tényleg kitűnik.

Olvasom a hozzászólásokat is... én nem találtam, illetve nem vettem észre olvasás közben hibát, vagy giccset, vagy modorosságot.
Valószínű én is szeretem az írásokban, ha elbújik/felbukkan egy olyan kép, ami mintha versből lenne. Szerintem ez nem baj. Nálam ez nem hiba. Hanem egyszerűen ez az írás ilyen. Én meg szeretem ezt, sőt, hiányolom, ha nincs benne!
Ez a dolog megfigyelhető a „nagyoknál” is, akiktől olvasok. Legutóbb pl. Robert Charles Wilsontól – aki azért eléggé „tudományos” hard SF kortárs író – olvastam tök szép, szentimentális „betéteket” egyik novellájában.
Olyannak érzem azt a dolgot, ha hibának tekintjük a "szép", költői képeket egy sci-fi írásban, mint ha azt mondanánk, hogy egy autó azért ronda, mert pl. sablonosan, csajozósan tűzpiros. (Ha mondjuk mi nem szeretjük azt a színt.) Nekünk lehet nem tetszik, de amúgy meg olyan és kész. (Nem tudom, ilyen idétlen példa jutott eszembe.)

Amiről senki sem szólt: a lényeg. (Bocs: szerintem (!) a lényeg.)
Hát az üzenet, a mondanivaló.
Szerintem tökéletesen mutatod be a dogmatikus vallásosság szörnyű korlátoltságát, ami szó szerint megöli az Életet. Ügyes!

Az elején azt hittem, hogy ez is olyan lesz, mint amikor egy "gonosz" bolygó nem akarja, hogy megtelepedjenek rajta, valami idegen planéta-ősanya - mint a földi Gaya - egy megszemélyesített entitás. Vagy pl mint - azt hiszem Szélesi: A Beavatás Szertartása regényében volt - a bolygó egyszerűen nem az embereknek lett teremtve, ezért a sima víz halálos rájuk, jóllehet semmilyen egzakt mérés nem igazolja a halálosságot. (Ha nem abban a regényben volt, elnézést kérek!)
De itt nem erről van szó, ez kellemes csalódást okozott nekem. Mert nem tudtam a végét. :-)

(Zárójel: szerintem a legnagyobb feladatunk az élet(ek)ben akkorára tágítani a tudatunkat, hogy azon egy óceánjáró is beférjen. Sokak szerint az a megvilágosodás, amikor akkorára tágítottuk a tudatot, hogy – nem csak az egész univerzum – hanem maga az egész létezés belefér Istenestől, hóbelebancostól, mindenestől. Ilyenkor a tudat eggyé válik a létezéssel. Állítólag ekkor leszünk „értők”. Én nem tudom, viszont valószínűsítem, hogy a tudat minél nagyobb tágítása jó, mert elfogadóvá tesz minket. Az elfogadó emberek ritkábban bántják egymást. Az SF és a Fantasy a legtökéletetesebb eszköz arra, hogy a beszűkült tudatot tágítsuk. Egy megrögzött hívő miért nem tudja elfogadni, hogy másik bolygón is lehet élet? Szerintem minden vallás – ha azt úgy űzzük, hogy kizárólagosan csak abban hiszünk – káros (szerintem igen!), mert annyira beszűkíti a tudatot, hogy cipőkanállal sem lehet betenni oda mást. Coming Out: egy ideje sajnos már így tekintek a dogmatikus vallásosokra. :( Elnézést. De talán majd egyszer én is megváltozok! :-) Amikor arról mesél nekem egy illető, hogy „az úgy van, hogy a nem keresztény országokban most is dúló háborúk és népírtások szerencsétlen gyermekáldozatai nem kerülnek a Mennyországba, mert nem keresztények, hanem pokolra kerülnek, mert a legelső, legfontosabb parancsolatot – Katolikus: Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!; Evangélikus: Én vagyok az Úr, a te Istened. Ne legyen más istened! – nem teljesítette.” :@@@@ Ilyenkor nagyon mérges vagyok. Pedig hát a dogmák szerint ez van. Istemen, de hát alkalma sem volt rá kereszténynek lenni! Egyáltalán: egy jó Isten legelső pontba veszi, hogy őt imádd és csak őt? Szerintem nem. Nem azt mondom, hogy az Isten nem jó, hanem, azt, hogy az az Isten, amit az emberek csináltak 2000 év alatt, az nem az igazi Isten. Az Isten nem olyan.
Zárójel bezárva.)

Az írás remek megfogalmazása és bemutatása annak, hogy mit tesz az Emberiséggel az agyatlan dogma. Hiszem, hogy az igazi Isten (nem az, akit a dogmatikusok csináltak belőle!) mélyen elítéli a kirekesztés minden formáját. Hiszen csak akkor élhetünk túl kríziseket. A főhősöd ezt nem tudta.

Másik olvasata az írásnak: az ember ne akarjon Istent játszani, világot teremteni, mert az az Isten dolga. Ezt is jól megfogtad: ez a gondolat szintén pusztulásba visz minket. Nem azt mondom, hogy a génekkel kell játszani, hanem azt, hogy környezetet, élőhelyet azért teremthetünk magunknak! Hiszen azt csináljuk 10 000 éve! Formáljuk a környezetet! Szabályozva, észszerűen csinálva ez nem baj.
Továbbá szerintem ezt nem egyedül csináljuk. Furcsán hangzik, de azt érzem, Ő is örömét leli ebben.
Egyszer régen egy éjszakai italozás közben arról beszéltem a haveromnak, hogy ha én átmegyek a túlvilágra, és meglátok egy lépcsőt, vagy oszlopot, vagy kerítést, vagy bármit, amit ember készít(he)tett, akkor már megnyugszom, mert az azt jelenti, hogy KETTEN vagyunk EGYEK, Isten és Ember, mert hát ha csak Isten lenne, akkor a túlvilágon nem jelennének meg az Ember alkotta dolgok, hanem csak egy elvadult, indás, magasfüves dzsungel lenne. Hülyének nézett természetesen. Nem baj, nem bánom. :D (Mondták azt is, hogy legyek „rejtélyesebb” a neten, nem kell mindig mindent elmondani őszintén. Ezt az intelmet meg konkrétan lesz.rom. Ez nekem lehet, h. terápia? XD)

Szerintem SzaGe olyat írj, amiben örömödet leled. Ha a SF-ben annyira nem, akkor az nekem furi. Mert jól írni az tud alapesetben, aki örömét leli benne. Ez az SF írás nagyon jó. Tényleg nem volt akkora öröm?

Köszönöm, hogy kiélhettem a grafomániám. ;)
n13
Felhasználó
2020.08.23 18:35
126 vélemény
Nagyon szuper! :-)
SzaGe
Felhasználó
2020.08.23 17:34
135 vélemény
A scifi nehéz műfaj. Bár életemet (mondhatni) végig kísérte, főképpen a mozik által. Mivel nagyon összetett és szerteágazó zsáner, így lehet "mászkálni" benne, akár fényéveket/galaxisokat/univerzumokat is. Ettől függetlenül a közönségnek hitelesen, vagy "majdnem" hihetően előrukkolni manapság nehéz ügy. Én legalább is bele tudok kötni szinte mindenbe.

De ... valamiért a horrorhoz érzek vonzalmat. Vajon az elme beteggé lesz, mikor a szenvedésről ír? Amikor kínozza a szereplőit, és a halálnál is rosszabb körülmények közé helyezi? Büntetés, vagy írói szabadság? Fényévek, avagy démonok? Csak írsz a szenvedésről és élvezed. Na, ez az ami felfoghatatlan számomra :-)
Norton
Felhasználó
2020.08.23 08:46
608 vélemény
Szia, Bro!

Ismered a mondást: Az a bunyós, akit még sosem ütöttek ki, az nem is igazi bunyós. De ez nem ide tartozik. Őszintén szólva meglep, hogy a sci-fi műfaj mintegy „mellékesen” van jelen az írásodban, mert elég részletesen és jól érzékelhetően mutattad be a terraformálást, és a jövőbeli világot. Nekem tetszett. Hibák pedig mindenkinél lehetnek. Szerintem sci-fiben te jókat tudnál még írni.

:-)
Carun
Felhasználó
2020.08.23 08:45
102 vélemény
Kicsit - de tényleg csak kicsit - olyan volt, mint egy apró részlet, Adrian Tchaikovsky: Az ​idő gyermekei c. könyvéből. Nekem bejött a könyv is, meg a novella is :-)

Tényleg van benne pár giccses megfogalmazás, amit én személy szerint nem szeretek, mert megakaszt olvasás közben és csak lesek, hogy ez a szó vagy mondat, hogy a fenébe került ide.
SzaGe
Felhasználó
2020.08.23 08:28
135 vélemény
Szia, Bro!

Tyű! Köszönöm az észrevételeket! Ezek fényében megpróbálok egy javító csomagot készíteni. Egyébként a kollégáim (akik időnként bétáznak nekem) már felhívták a "többesszámos" anomáliára a figyelmemet. Igen, valóban keveredik a két stílus, hisz magam se tudtam eldönteni a megírása alatt, hogy melyik "fényében" írjam meg, de ez érződik is. Sajnos ezen már nem nagyon tudok változtatni, mert akkor -mondhatni- újra kellene írnom az egészet. Maximum csiszolgatok még rajta :-)

Ennél az agymenésemnél a scifit csak afféle eszköznek használtam, hogy általa próbáljam meg fejtegetni a létezés, a teremtés és végül a túlélés elméletét. Wesco elméje jelenti a sötétséget, a végítéletet, a tébolyt, míg Yurié a fényt, a reménységet és a szeretetet. Ezeket "tárgyilagosan" képtelen lettem volna leírni, mint a bevezetőt. Gyakorolnom kell még az emberi belsőkben lezajló folyamatok ábrázolását, illetve leírásának a formáját. De rajta vagyok, Bro!

Még egyszer köszönöm a tanácsokat!!

(Állítólag a térdlövés kib...ul tud fájni, és a nagy fájdalomban elhomályosodik a világ. Anno, mikor boxoltunk edzésen, kaptam egy olyan gyomrost, hogy csillagokat láttam, és tényleg elment a látásom kicsit :D )

Üdv, Geri!
Norton
Felhasználó
2020.08.23 08:02
608 vélemény
Még valami, kedves Bro!

Gondolkodtam rajta, hogy felhívjam-e a figyelmedet néhány hibára, amit észrevettem az írásodban, és arra a következtetésre jutottam, hogy mivel Te fejlődőképes vagy (jobban, mint én), leírom az észrevételeimet.

Feltűnt, hogy néhol keveredik a „költői” és a „prózai” stílus, ami önmagába még nem baj, de olykor fura megfogalmazásokhoz vezet.

„Yuri mindvégig a darut nézte. A térdéből áramló kínszenvedés eltompította a külvilágot körülötte.”

A térdéből kínszenvedés áramlik? Hova? És ez eltompította a külvilágot körülötte? A külvilág tompult el, vagy Yuri?

Ebből a hiba típusból többet is észrevettem.

„Wesco ránézett a fából faragott emléktárgyra. Gondolataiban megjelent egy fényes ablak, ahonnan Yuri nézett le rá, de a téboly fekete lepelként sötétítette be, és újra átvette az irányítást bábja felett.”

A téboly fekete lepelként sötétítette be? - ez nekem fura megfogalmazás. Takarta be, vagy fedte el az elméjét jobban tetszett volna. A „bábja” szót pedig feleslegesnek éreztem.

A fejlövések száma gyorsan pergett, akárcsak Wesco elmezuhanása a feneketlen mélységbe.

Szerintem ez is egy fura keveredés, mert általában a percek szoktak „peregni”, a fejlövések esetében ez furán hangzik. „A fejlövések peregnek, akár a percek.” Ez egy groteszk versbe talán még bele is illene:

Lassan peregtek a percek,
Mint a nyugtató fejlövések,
Hullákkal teltek a vermek,
Hála a fegyverek csövének.

A „költői” stílus, nem tudom, hogy mennyire illik bele egy komoly sci-fibe (mert ez az), de alapvetően a lírai és a prózai nyelvezet keverése miatt kialakuló suta megfogalmazásokkal volt a bajom.

Néhol észrevettem az egyes szám és a többes szám közötti eltéréseket is.

„Az anyaméh-inkubátorban (AMI) kifejlődött fehér patkányok 90% születésük után pár órán belül elpusztultak.”

90 százaléka elpusztult.

„Eredetileg úgy tervezték a struktúrájukat, hogy az űrben lévő vákuumnak és a hidegnek is ellenálljon.”

Ellenálljanak.

Ezek hibatípusok, amikre ha odafigyelsz, könnyen ki tudod őket küszöbölni.

Remélem, hogy tudtam egy kicsit segíteni.

:-)
Norton
Felhasználó
2020.08.23 06:50
608 vélemény
Aprólékosan kidolgozott, érdekes történet. Látszik, hogy utána olvastál pl. a „terraformálás” témájának, és a fogalmazásod is javult. Remekül világítottad meg a tudomány és a vallás ellentmondásait, ami a történeted szerint nem igazán oldódik meg. Jól építetted fel az általad elképzelt világot. Szerintem te nagyon sokat fejlődtél az utóbbi időben. Lehet, hogy sci-fiket kellene írnod?
:roll:

Előző oldal