Örökké (Optimista változat) - vélemények

Ugrás a műre


angyalka146
Felhasználó
2020.06.05 15:57
588 vélemény
Köszönöm Màrk, örülök, hogy tetszenek. :-)
Kereder Márk
Felhasználó
2020.06.05 13:27
88 vélemény
Szia Angyalka, igen, szerintem építő jellegű beszélgetés volt.
Tetszik ez a két vers.
Az egész témához egyetlen-egyet még hozzáfűznék:
azért énnekem a belinkelt kép kapcsán (talán láttad) a legkevésbé az jut eszembe, hogy azt mondjam annak a kislánynak, hogy ezt az igazságtalanságod te (mármint a képen szereplő kislány) okoztad.
Azért ez ennél picit talán árnyaltabb... de az is lehet, hogy nem. Nem tudom.
Mindegy is (illetve nem, de ezt most itt nem oldjuk meg), szóval üdv és jók a verseid!
:-)
angyalka146
Felhasználó
2020.06.05 12:59
588 vélemény
Néha magam is meglepődök 1-1 versem értelmezése kapcsàn. :-D
Szerintem ti ezt megbeszéltétek :-), annyit tennék csak hozzá: sokkal könnyebb valakit vagy valamit okolni életünk (vagy màs életének)igazsàgtalansàgaiért, mint belàtni, mindent mi okoztunk. A dolgoknak oka van, célja és irànya, minőséget mindig az egyén ad hozzá, sajàt lelki-és tudatàllapotànak megfelelően.
Kereder Márk
Felhasználó
2020.06.05 11:33
88 vélemény
Igen, a szabad akarat magyarázat lehet, és hogy ez volt:
"Ha már bele akartál túrni az életbe Ember, akkor túrj bele rendesen, edd meg, amit főztél!"
Egyet tudok biztosan: hogy biztosan nem tudok semmit! :-)
Jó volt az eszmecsere, köszi!

Különben is: a konklúzió minden esetben ugyanaz, ami ebben a két tárgyi műben is van:
úgyse' tudunk micsináni, akko' legalább éljünk banyek, és ahogy csak tuggyuk, csillapítsuk az életreítélt bajtársak szenvedéseit!
;)
Norton
Felhasználó
2020.06.05 11:10
569 vélemény
Az ember nem tudhatja, hogy „mi mért van”. Szerintem éppen ez a lényeg! Mert ha tudná, akkor valahol be is lenne korlátozva a szabad akarata, mert kénytelen lenne egy olyan irányba menni, aminek kedvező végkifejlete lesz a számára. Még akkor is arra menne, ha neki éppen máshoz lenne kedve, mert sejtené, hogy akkor bajba kerülne.
De ezt már az elején leírtam.

Egyébként még a „baj” jelentését sem ismerjük meg igazán, addig, amíg nem tapasztaljuk meg, hogy mi is az. Az élet célja akár még tapasztalatszerzés is lehet, de lehet, hogy valami más. Tényleg nem tudhatjuk, hogy „mi miért van”, mert a tudásunk (szerintem) szándékosan le van korlátozva.

Mindegy, az én hülyeségeimből is bőven elég volt mára!

Üdv!

Kereder Márk
Felhasználó
2020.06.05 10:32
88 vélemény
Norton, én nagyon sokat küzdök azzal, hogy elfogadjam azt az összeférhetetlenséget, hogy látom a temérdek szenvedést az (ebben az életében) ártatlan arcokon, mellette meg ott van a "jóságos" segítő Istenkép, aki mégsem segít és ezt a szituációt is végül is előrelátta, "tehet róla" lesarkítva, hisz mindenható. Elvileg minden rajta áll. Még a gonoszság is. Mondjuk egy véletlen baleset. Kinek a hibája? Egyik rokonomat egy kidőlő fa nyomta agyon. Előző életében faként agyonnyomott valakit? What?! ... Jó, ez erősen lesarkított spekuláció és valószínűleg téves, de akkor sem értem a szenvedés tényét, a sok igazságtalanságot, és a mindenható jóságos istenképet. Nálam nem jön össze. Ezt úgy oldom fel, azzal az esetleges gondolattal, hogy lehetséges, hogy nem is különbözünk az Istentől. Isten mi vagyunk és mi Isten vagyunk. Egy Istenlény, de látszólag (csak látszólag!) autonóm részekkel, mint emberekkel.
Mint egy kézfej, ujjak a víz felületén: alulról a víz alól nézve az ujjak külön életet élnek, külön mozognak, stb..., de igazából egyetlen kézhez tartoznak.
A "hogyan"-okat nem érdemes találgatni, hiszen Isten azt és úgy csinál, ahogy akar.
A "miért"-eket, hogy mi végre, mi célból ez az egész, mi értelme, azt egyszer majd, ahol lesz idő és hely (és megfelelő mennyiségű folyadékutánpótlás, mondjuk sör formájában) egyszer megbeszélhetjük, mert nem mindenki vevő a hülyeségeimre. :-)
(Sokakkal addig sem jutok el, hogy egyáltalán miért téma ez.) :-)

Na mindegy!

Spirituális tapasztalásom nekem "csak" az álom szintjén voltak, viszont eléggé meglepőek is! Szó szerint: volt, hogy megálmodtam valamit.
Szerintem - de szerinted is, ha jól olvasok a sorok között - a kollektív tudatalattiból le lehet csatolni információt, hisz állítólag minden megvan már ott, akár a jövő is (készen áll, csak a startpisztoly még nem dördült el).
Akár az Akasha-krónikák formájában is.

A megmagyarázhatatlannal meg csak egy - talán gömbvillám? - egy hangtalan fényrobbanás erejéig találkoztam érintőlegesen.

Fentiek - bár biztos furcsák és ritkák, de - jól mondod,
nem hiszem, hogy a transzcendentalitás megélése nekem az utam lenne ebben az életben.

Irigykedek is arra, aki átél ilyeneket!
(És elfogadom, lehetségesnek tartom, hiszen nem tudunk biztosan semmit.)

Üdv!
Norton
Felhasználó
2020.06.05 10:08
569 vélemény
Még annyit, hogy az embereknek vannak gondolataik és „ráérzéseik”a dolgokra. Ha a gondolkodó elmét sikerül egy időre kikapcsolni úgy, hogy éberek, tudatosak maradunk közben, akkor előtör a „megérző” része az elmének, ami ebben a túlművelt világban erősen el van nyomva.

Tudod, amikor a nem létező „lelkedet” éled át, vagy a nem létező istenhez kerülsz közelebb.

Ezek az élmények olykor csak néhány pillanatra történhetnek meg, de mégis nagy hatásuk lehet a gondolkodásmódodra. Persze nem hiszem, hogy ez a Te utad lenne, hiszen mindenkinek megvan a saját keresztje.
:-)
Norton
Felhasználó
2020.06.05 09:57
569 vélemény
Egyébként a kép, amit belinkeltél, elég brutális, és az a szöveg, amit elolvasol alatta, biztos Téged is gondolkodásra késztet talán az emberi érzéketlenségről, a gonosz istenről, a gonoszságról, az életről, önmagadról, az ördögről vagy bármi másról.)

Ezzel csak azt akarom mondani, hogy szerintem neked is vannak önálló gondolataid, és rá is tudsz jönni, vagy olykor akár érezni dolgokra, és úgy vélem, hogy nem tévedek ebben.
Norton
Felhasználó
2020.06.05 09:41
569 vélemény
„Magától jön rá” a tapasztalatai az érzései és az élményei alapján. Ez alapján indul el egy belső folyamat, amire ha tudatossá válik valaki, akkor talán nem csupán a felszínt fogja látni, és az hozhat egy változást a lelkében.

Az élet nem egy „bezárt szoba”, és mindenkinek megvan a saját intelligenciája arra, hogy „magától” jöjjön rá, vagy érezzen rá valamire. De ne ragozzuk túl ezt a dolgot! Tényleg mindenki abban hisz, amiben akar!

:-)
Kereder Márk
Felhasználó
2020.06.05 09:40
88 vélemény
Ne haragudj Norton, csak még ennyit és ezzel szerintem érzékeltetem, mi a bajom:
alábbi linken megjelenő kép alá lehetne írni:


"Jöjj rá magadtól!"
(Isten)

https://maimanohaz.blog.hu/2015/07/31/kevin_carter_pulitzer-dijas_kepe_a_keselyu_es_a_kislany

Ugye mennyire furi ez?
Kereder Márk
Felhasználó
2020.06.05 09:27
88 vélemény
Szia Norton, pedig annyira jó lenne ezt letisztázni off nélkül!
Csak ennyit, hadd mondjak:

Nem tudom értelmezni, őszintén a "magától jön rá" dolgot. Ha bezárnak egy szobába egész életemben, semmi interakcióba nem lépek senkivel, soha semmire nem jövök rá sose, szerintem.
Izolációban információhiány van. Szerintem kellenek az információk, sőt, az újak mindig, hogy fejlődni tudjunk. Szerintem soha senki sem "magától" jön rá valamire, hanem az emberekkel / könyvekkel, stb... létrejött kontaktusa alapján, kialakítja magában az álláspontot. Szerintem "magától" semmi sem történik, ahogy nincs igazából "véletlen" sem.

Továbbá: jól mondod, pont azt akarom majd megkérdezni az Öregtől, hogy a szenvedés(szenvedtetés) után elvárja, hogy legyek jó, ha nem tudom összekötni az agyamban, hogy azért szenvedek, mert rossz vagyok? Szerintem ez inkorrekt. Hogy nem teszi elérhetővé a tanulás folyamatát. Én magamtól nem tudok rájönni semmire. Vagy nem is tudom...

Szerintem tény, hogy van szenvedés és tény, hogy Istennek köze van hozzá. Én lehetségesnek gondolom, hogy ő akarja megélni rajtunk keresztül, reflektálni akar önmagára, mert nem érzi, hogy "él". Ezért szakította hétmilliárd szilánkra magát. Mondhatni belülről éli meg saját magát. És miért? Hát mert "kívül" nincs semmi. Rajta kívül, Istenen kívül. Unatkozik? Nárcisztikus? Van rá joga, hiszen tök szép. (Ha ő a világ, az összes szépségével.) Ezt tényleg nagyon hosszú lenne kifejteni, tehát hagyom... De NEM ezt gondolom igaznak, ezt csak lehetőségnek gondolom, hogy ez is lehet. Meg még rohadt sok minden lehet. Elnézést az offért, Admin esetleg törölje, ha olyan...

Igazad van, az érdek nélküli szeretet szebbnek tűnik, mint az "érdek-es". Ezért csinálja?
Az eljárás MÉGIS emlékeztet a viccre - és engedtessen meg, hogy mint a szenvedéssel teli életben lévő szimpla "felhasználó", véleményem legyen - tehát az eljárás olyan picit, mint a vicc:
- Apa, kérek cukrot!
- Hozd ide magadnak!
- De nem tudom, mert nincs lábam!
- Jah, fiam, amíg nincs lábad, nincs cukor! :-)


De egy biztos - és ez valamennyire érintőlegesen kapcsolódik a mű hangvételéhez is -, hogy az emberi földi élet, mint a létezés egyik aspektusa:
- gyönyörű
- igazságtalan
- és kétségekbe taszít minket (a lényegére vonatkozó elgondolásainkban).

Üdv!
Norton
Felhasználó
2020.06.05 08:40
569 vélemény
Bocs, ha közbeszólok Márk, de ha mindenki pontosan tudná, hogy a saját cselekedetei visszahatnak rá, vagy pontosan tudná, hogy valóban létezik isten, akkor „jó fiú” akarna lenni az ember.

De nem azért, lenne „jó gyerek” mert valóban azzá válna, hanem érdekből. Jót várna a jó cselekedetéjért cserébe. Szerintem Te is mindent másképp csinálnál, ha biztosan tudnád, hogy mi vár rád a túlvilágon, és lesznek-e a tetteidnek ilyen vagy olyan következményei.

Szóval, ha idővel a sok „értelmetlen” vagy annak tűnő szenvedés miatt az ember magától jön rá arra, ezen inkább csökkenteni kellene, mert annak van értelme, és másoknak is lehetőleg segíteni kellene, akkor ezt nem azért fogja tenni, mert jutalmat vár a jóságosnak hitt istentől, hanem önzetlenül, a saját akaratából tenné meg ezt.

A másik út pedig: „ha én szenvedek, akkor másokkal is kibaszok!”

Aztán, hogy lesz-e a két fajta útnak ilyen-olyan következménye később, azt „idelenn” kevesen tudják, vagy tudhatják.

A lényeg, hogy mindenki önállóan döntse el, hogy melyik utat válassza. Egyébként (szerintem) az úgynevezett vallás is lehet olykor egy jókora tévút, de ezt a témát hanyagoljuk inkább, mert offolás lesz a dolog vége.

:-)
Kereder Márk
Felhasználó
2020.06.05 08:11
88 vélemény
Szia Angyalka,
az alapvetések nézőpontja jóllehet más a két műben, a konklúzió mégis ugyanaz: élj. (Éld át.)
Ha optimistán, ha pesszimistán fordulunk a világhoz, egyaránt ugyanúgy érdemes élni.
Szerintem egyszerűen azért, mert nem tudsz mást csinálni. Lehet k.anyázni, de nem érdemes.
Úgyis letolták a torkunkon az életet, még ha nem feltétlenül kértük is.
Mert kinek kell a szenvedés?
Jobb létezni és szenvedni, mint egyáltalán nem létezni?
Én nem mindig vagyok benne biztos, hogy megéri.
Ateista napjaimon ez vigasztal.
Továbbá: sokkal igazságosabbnak tűnik a stock-materializmus hideg világa,
amikor a betegség szimplán az anyagfáradásból következik, mint az esetleg szado Isten képe, aki élvezi, hogy szenved az alany. Nyilván élvezi, mert mindenható, lehetősége lenne
váltani, de nem teszi.
Most jöhet a következő pont:
"- De magunk miatt szenvedünk, mi tehetünk róla!"
Igen?! Ki nézett már beteg gyerek szemébe? (Ha???)
"- De azok az előző életek karmái!"
Igen? Ki csinál olyan világot, hogy azért bűntet, amire nem emlékszel? Megszakítja az emlékezés folyamatát, hogy azt sem tudod, miért van a büntetés! Király.
Azt szokták mondani, ha kutyát, vagy gyereket nevelsz, hogy a rossz cselekedet után
AZONNAL legyen a retorzió, mert úgy tanul csak belőle, hogy összeköti a kettőt és tudja, ha azt megcsinálja, ez lesz a büntetés. Megszakítva nem megy.
Itt valami bibi van az Istennel.
Az élet ebben a vonatkozásban rossz és következetlen.
Majd megkérdezem tőle, miért.

Előző oldal