Bocsánat - vélemények

Ugrás a műre


Kereder Márk
Felhasználó
2020.06.04 10:35
85 vélemény
Szia Norton,
ugyanazt írtad le, mint én, csak Neked pár sorban sikerült, ami nekem egy nehézkes, hosszú szövegben! :-)
Üdv!
Norton
Felhasználó
2020.06.04 09:56
569 vélemény
Bevallom, olykor nehezen bírom követni a gondolatmenetedet, de próbálkozom azért. Szerintem sosem az a lényeg, hogy kinek van igaza valamiben, hanem az, hogy az emberek hogy viszonyulnak egymáshoz. Ez sokkal fontosabb a filozófiánál, a szubjektum-objektum kérdésnél, a helyesírásnál, a műveltségnél, a vallásoknál, meg minden ilyesminél. Ez a vers egyébként őszintén szól mindenkinek, akit megbántottam valaha is.
Köszönöm a hozzászólást.
:-)
Kereder Márk
Felhasználó
2020.06.04 08:27
85 vélemény
Szia Norton,

nagyon sokat gondolkodtam már azon, hogy létezik-e bármiben bárhol abszolútum.
Tényleg sokat. Most ott tartok, hogy szerintem nem. Csak szubjektum létezik.
Ezt értsd egészen tágan. Nagyon tágan. Jónak azt nevezem, ami a szubjektumnak kellemes. Ezért jogos pl. - furcsa lesz a hasonlat - a mazók érzése. A szadókkal párban kiegészül a dolog. Itt elérkeztünk ahhoz a ponthoz, hogy akkor pl. a kéjgyilkosság "jó", mert neki az jó? Nem jó. Mert más szubjektumoknak nem jó.
Arra kell törekedni, hogy úgy legyen nekünk jó, hogy másnak nem lesz tőle rossz.

Elnézést, hogy nagyon elkanyarodtam, ezzel az egésszel csak azt akartam mondani,
hogy szerintem nem létezik abszolút vélemény, vagy abszolút pártállás, vagy abszolút ideológia, bármiféle "izmus". Nincs abszolútum.
Szubjektum van, hogy mi hogyan éljük meg.

Az írásokra levetítve: annyi a kérdés, hogy nekem tetszik-e, vagy nem. (Értsd.: az Olvasónak.)

Ha azt kommunikálod, hogy őszintén neked, mint olvasónak, mi a véleményed róla,
akkor a leglehúzóbb kritikáért soha sem kell bocsánatot kérned.

Csak ami direkt bántó és azért írod, hogy bánts mást. De az már jellem kérdése. Az nem a "kritika mezején legelő állat". :-)

Árnyalja a képet, hogy azért vannak pl. nyelvtani szabályok, amit be kell tartani.
Tehát ez abszolútum? Talán ez sem, mert ki lehetett volna a szabályokat találni máshogy is. Talán azért lettek ilyenek, amilyenek, mert a kollektív tudatalattinknak ez tetszett, ezt találta a legjobbnak. Mintha megkérdeztünk volna minden embert és a többség erre szavazott volna.
De ez sem abszolút.

Például, ami most eszembe jut:
nekem nem tetszik a felszólító mód kizárólagossága az írásjel tekintetében. Mindig felkiáltó jelet kell rakni. (!) Mindig, ha a forma ilyen. De a dramaturgia néha nagyon félresiklik ezen.
Pl. a "vérvörös félholdamban" amikor azt mondja a srác, nyugodtan, beletörődve a sorsába, hogy
- Ne haragudj Otto!
Ide pont kellene. Szinte suttogja a mondatot. Nagyon nem felkiáltó jel szerintem. De hát a nyelvtan miatt az kell.

Elnézést a grafomániámért, a lényeg: ha őszinte vagy és nem akarsz mást direkt megbántani, szerintem nem kell bocsánatot kérni.

Ha pedig igen, akkor kell, de akkor nagyon! (Nagyon-nagyon.)

Mondhatod: nem "direkt" rossz szándék, hanem indulat is vezérli az embert. Az indulat miatt is megbánthatunk mást.
Ez igaz, de erre én azt mondanám, hogy ha a harag egy madár, akkor arról nem tehetünk, hogy ez a madár elrepül a fejünk felett, de arról már igen, ha fészket rak az ereszünk alá és ott marad!
Ezt a madarat el kell kergetnünk! Mert mindig meg fog jelenni! Ebben van a felelősségünk.
Ezért nagyon-nagyon gáz szerintem a TÁPLÁLT indulat, a huzamos idejű harag.
(A mai Magyarország mindkét partján álló emberek tömege ilyen sajnos.
Nem látják a gyűlölettől, hogy egyetlen ellenségük a megosztottság.
Az ember csak kerek szemmel kapkodja a fejét, hogy ez nagyon gáz. A gyűlölet felszítása meg szerintem a leges-legnagyobb bűn, amit ember el tud követni ezen a földön.
Hite szerint mindenki meg is kapja érte a zsoldját. Elnézést az Off-ért.)

A vers amúgy - amennyire én meg tudom állapítani - jó! ;)

Üdv!


Előző oldal