Miről írjak, és kinek? - vélemények

Hú, nem számítottam ennyi hozzászólásra, és főleg ilyenekre nem. Azt hiszem lesz mit feldolgoznom. Köszönöm mindenkinek.

Norton

a konklúzióddal tökéletesen egyetértek. Te például így vagy jó, ahogy vagy. Jó a stílusod, tetszik a megfogalmazásod, jók a témák. Ez persze szubjektív vélemény, és pont ez a lényeg. Amíg azt írod, amit akarsz, úgy ahogy akarod, amíg az őszinte érzéseidet tükrözi, addig ebben a kis közösségben te vagy Norton, aki hiteles. Na jó, ezt nem adják ki, nem leszel tőle híres és gazdag, ugyanakkor egy hihetetlen szabadságot ad. Nincs tétje, szórakoztatsz, de csak mert ehhez van kedved. Nem látom be, miért ne lenne fajsúlyos egy egyperces novellád, amikor úgy orrba vág, hogy nem megy ki a fejemből hosszú ideig, szemben olyan írásokkal, amikből filmek is készültek, ismeri a fél világ, de sírni tudnék a szánalomtól. (Hány árnyalata is van a szürkének? Ötven?... Ja, meg az Alkonyat is közelg... brr...) Amellett volt a történelemben egy író, aki címet adott egy vonaljegynek, és tanították az általánosban. Engem a hideg rázott tőle, mai napig nem látom ebben a művészetet, de ez megint szubjektív nézőpont. Azt elismerem, hogy valamit jól csinált, csak nekem nem jött be. Nyilván nem értettem.

Sokat agyaltam ezen én is. Szeretnék abból megélni, amit szeretek csinálni, jó móka lenne híres íróként annyi pénzt szerezni, hogy több időm lehessen írni, barkácsolni, alkotni. Ez számomra nem az olvasókról szól, nem is a pénzről és hírnévről, hanem az időről. Nem akarok én kiszolgálni senkit, kurvásítani magam, és azt mondani el, amit hallani akarnak. Az egészből csak az idő a fontos. Már írtam neked, hogy kicsit irigyellek ezért a fajta szabadságért. Talán te nem látod ezt, vagy nem vagy tudatában, de pont azt teszed amit én is szeretnék. Írsz, mert ahhoz van kedved, nem görcsölsz témán és mondanivalón, elmondod, amit akarsz, vegye, aki akarja, vagy bírja, és kit érdekel a kritika?

De tényleg, hiszen valóban nem lehet megfelelni mindenkinek. És miért is kellene? Te vagy Norton, az individuum, képviselsz egy műfajt, egy színvonalat, és eszed ágában nincs ócska másolatokat készíteni J.R.R. Tolkienből, vagy H.P. Lovecraftból, hiszen ők nem te vagy. Nehogy már nekem kelljen megkeresni a közönséget, nem vagyok én üzletember, hogy piaci réseket keressek. Ha tényleg csak a pénz motiválna, akkor olyan hulladék ponyvákat írnék, ami könnyen emészthető, és könnyen felejthető. Ezzel persze nem a célközönséget akarom minősíteni, csak jelzem, hogy ilyen is van.

Sok írást olvastam itt, vannak kedvenc alkotóim, sokaktól tanultam. Amatőrök vagyunk, ez így van, a Lidércek pedig biztosítottak számunkra egy játszóteret, ahová kiállíthatjuk műveinket, szabad megnézni, lelkesedni érte, vagy leköpni, ugye ízlések pofonok... Én mégis komolyan veszem. Nem véletlenül vagyok itt évek óta. Bár tizedannyira sem vagyok termékeny, mint például te, pontosan tisztában vagyok a határaimmal és az értékeimmel, mégsem ezért írok.

Azért írok, amiért te is.
Kell.

Arról írsz, amiről csak akarsz, és annak, aki elolvassa.

Nekem olvasás közben a sakkhuligánok esete jutott az eszembe

Sakkbokszer (A tomboló nagymester)

Az írók szerintem is nehéz helyzetben vannak. Nem könnyű megtalálni az egyensúlyt. Mindenkinek nem lehet megfelelni. Sok évvel ezelőtt viszont találkoztam valakivel, aki eldöntötte, hogy az ő regénye tökéletes. Megállapította, hogy sok a gonosz ember, és talán azóta is várja, hogy felbukkanjon a „célközönség”.

Egyik út sem járható. Minden kritikát érdemes mérlegelni, de a végső döntés mindig az íróé.

A másik gond, hogy az olvasók sem tökéletesek. Ha az adott kritika nem is jogos, íróként érdemes átgondolni, hogy mi miatt siklott félre az illető. Néha elég egy apróság, és máris borul az egész. Nem könnyű biztos kézzel vezetni egy teljesen vak olvasót a saját világunkban…

Köszönöm a tanácsokat. Igazából ez a cikk valójában nem erről szólt volna. Eredetileg politikai dologról akartam írni, de aztán elgondolkodtam rajta, hogy vajon mit érnék el vele. Ez vajon tetszene az olvasóknak? Igazából ritkán foglalkozom ilyesmivel. Ezért fogalmaztam meg inkább ezt a másik témát.

Jó írás Norton és SzaGe szerintem tökéletesen megfogalmazta.
A "jó" írás egy ponton túlmenően szükségszerűen szubjektív. (Nem a nyelvtanról beszélek. (!!!!) )

Pont most futottam bele egy olyan dologba, hogy lehet-e valamit máshogy is csinálni, vagy csak egyféle módon jó, ahogy egy korrektor korrektúráz.
Jelen pillanatban ott tartok gondolatokban, hogy ezer féle módon lehet valamit jól csinálni. A megítélése szubjektív.

Képzeljük el, hogy minden író úgy gondolkodna és olyan mondatokat írna, ami egy(féle) embernek tetszik. Értsd.: egyféle ízlésnek, gondolkodásmódnak.
PONT az egyéniség veszne el, minden írás tök hasonló lenne!
ÉPPEN AZ EGYEDISÉG AZ EGYÉNISÉG! Kitűnő valami, ha kitűnik.
Nem degradálom a kommentemet le annyira, hogy idecitáljam példának a fél világirodalmat.

Az egyediség jó. Ne féljetek tőle. Úgy és azzal fogtok kitűnni.
Ha mindig megfelelni akartok, szürkék maradtok. Nem baj, ha nem mindenkinek tetszik néha, amit csináltok. Főleg, ha ő is csak egy ember. Még az se biztos, hogy olvasottabb, vagy tanultabb a témában.

Fentieket tapasztalatok útján alátámasztottan gondolom, kivált annak a fényében,
hogy szóban forgó korrektúrát régebben egy szintén nagy tekintély a magyar kortárs irodalomban EGÉSZEN MÁSHOGY értékelte. Természetesen (!) talált hibákat, de egészen
másokat és egészen más jellegűeket.
A két kritika semmiben sem hasonlít egymáshoz, pedig mindkettőt Hozzáértő csinálta ugyanarról.

NEM (!!) a kritika jogosságát, vagy a Kritikus kompetenciáját vitatom el (Dehogyis!),
hanem azt mondom, hogy egy kritika is (a nyelvtanon túlmenően) szubjektív.

Fentiek miatt a "siker" erősen szerencse kérdése.

Kívánok Nektek olyan Kritikust, aki pont a Ti egyediségetekre vevő!

De konformista szempontok miatt ne alkalmazkodjatok, fogalmazhatók úgy is, hogy a
gyönyörű fantázialényetek denevérszárnyait ne engedjétek levagdosni csak azért, mert más nem tudja elképzelni vagy másnak nem praktikus!

Üdv!

Szia Norton!

A jó és a rossz írás nézőpont kérdése. Mindenkinek más az ingerküszöbe. Ám ha kritikus szemlélettel olvasol bármit is, egy idő után semmi se lesz jó, vagy szórakoztató.

Ha célközönségnek írsz, akkor lehet, hogy nem teljesen leszel saját magad az írásban. Ám fontos eldönteni, mint író, hogy mit is szeretnénk átadni, és kinek. Az olvasótábor megnyeréséhez rengeteg írást kell letenni az asztalra, már ha ez a cél. Valahol ez mindig is dilemma lesz, akár kiszolgálod őket, akár nem.

Szóval nekem az a véleményem, hogy írni kell! Sokat! A többi majd jön magától, vagy ha mégsem, akkor tovább kell próbálkozni.