Belépni Tilos - vélemények

Ugrás a műre


Kereder Márk
Felhasználó
2020.07.01 14:13
143 vélemény
Szia David_M_Pearl,

nem tudok kritikát írni, mert nem tudtam végigolvasni.
A feléig jutottam és az volt a benyomásom, hogy egy amerikai tömegfilmet nézek az összes kliséjével és az összes olyan érzéssel, ami miatt szeretjük a kliséket.

Lehet, hogy a frusztrációm okozza, hogy azon agyaltam közben, hogy mikor végzek már, mert rohadt sok a dolgom, de... azért Te is kellettél hozzá, hogy úgy döntsek,
nem olvasom végig.

Szóval most a több hiba az Olvasó(m)ban van, mégis azt mondom az első feléről:
kevés, de jelen lévő akadozás a nyelvtanban, rengeteg, sokat látott klisé.

Az út lehet a kliség mester-szintre emelése is és úgy befutni, hiszen szükségünk van a klisékre, a klisék szükségszerűen azért vannak, mert "tetszik a kollektív tudatalattinknak".

Nem baj, ha valaki szuperhősös mozi akar lenni.
Sőt! Jó az!

Viszont akkor észben kell tartani, hogy művészfilm nemigen lehet...

Illetve...
felejtsd el a fentieket, mert nem olvastam végig. De ha már leírtam, nem törlöm ki, hogy tudd, valaki nem tudta elolvasni...

Bocsiiiii!!!!
Xenothep
Felhasználó
2020.06.27 00:36
219 vélemény
Üdv!

A történet lényege, a mondanivaló érdekes, ötletesnek találom Elza karakterét a belső konfliktusaival, egyéniségével együtt. Viszont a mód, ahogyan mindezt elmondod, szinte csikorog.

Az első itt megjelent írásodat is olvastam, a stílusod nem változott, szinte az összes hibát elköveted, amit egy amatőr író elkövethet. Szórendi hibák, szóismétlések, szavak helytelen használata, fölösleges túlfogalmazások, jelenidő múlt idő probléma, ragozás, hiányzó szavak, értelmetlen mondatok. Végigolvastam, de megmondom őszintén, nagyon nehéz volt. Amikor ehhez a mondathoz értem:

"Kizárásos alap, hogy kicsoda ő."

majdnem abbahagytam az olvasást. Azt gondolom, ennél többre vagy képes, értem és látom ezt, ha lecsupaszítom a történeteid lényegét. A hangulatteremtés hatásos, ám a nyelvezet kiábrándító már az első soroknál. Senki nem beszél így. Egy novella, vagy regény leírása nyilván más megfogalmazást igényel, mint egy történet szavakkal való elmondása, de vannak írott és íratlan szabályok, amiket illik betartani. Egyike vagyok azoknak, akik kardoskodnak az alkotói szabadság mellett az írásban is, de szem előtt kell tartani, hogy van egy bizonyos határ, amin átlépve már nem alkotói szabadságról beszélünk, hanem trancsírozásról. Egy hasonlat:

A festő megvárja a megfelelő pillanatot a naplementében, előre kikevert színeivel hozzákezd a festéshez, könnyedén, lendületesen, hiszen percről percre változik a látvány, amit meg akar örökíteni. A feladat szépségét a nehézsége adja, de a végeredményért megéri, még akkor is, ha minden áldott nap van naplemente. A téma halálosan unalmas és elcsépelt. Az elkészült mű így a végén egy festmény, ami a valóság egyetlen másodpercét fagyasztja a vászonra. A festő tehetséges, és jól dolgozik, de a mondanivalója érdektelen. Ekkor a naplemente főszereplőjét, naprendszerünk csillagát szépen átfesti egy kettévágott citrommá, és máris érvényesül az alkotóti szabadság, ami által érdekessé válik a képe.

Egy másik festő ugyanígy áll a naplementében a vászon mellett, aztán amikor eljön a megfelelő idő, akkor letépi egy csirke fejét, fröcskölni kezdi vérét a vászonra, aztán felrúgja a festőállványt, rávetődik, és az ecsetjeit kettéfejelve fetreng a vászon cafatokra tépett darabjai közt. Eközben esetleg felgyújtja egy hajlakk elé tartott öngyújtóval, majd az összetört, lángoló állvánnyal még agyonver egy kutyát is, ha már arra járt.

Mindkettő az önkifejezés egy módja, és ha szigorúan az eredetiséget nézzük, akkor a második művész figyelemre méltóbb, mint az első. Ellenben ő nem tudja eladni majd az elkészült művet, mert úgy néz ki, mint egy szétvert festőállvány, amit felgyújtottak, majd agyonvertek vele egy kutyát. A koncepció a naplemente megörökítése lett volna, de amit látunk, az valami elborult őrjöngés csak.

Szóval nem mindegy az előadás, a megjelenítés módja. Nem akarlak tanítani, kioktatni, vagy kritizálni, csak szeretnék rávilágítani, hogy a tehetség kevés, ha nem tudod megfelelően bemutatni.

És még egyszer:
- Látom az írásaidban a potenciált, és tudom, hogy tudod ezt jobban is csinálni. Csak fogd meg szépen az olvasó kezét, vezesd be a sötétbe...
...és engedd el.

Előző oldal