Elbúcsúzás – nyílt levél a lidércfényesekhez - vélemények

Greaux: Valóban ad szomorúságra okot, és mérlegre tettem azt is, hogy néhány rebellis miatt kiszúrok a többiekkel. De azóta is érkeznek olyan alkotások, amelyek erősen AI-gyanúsak (azért bele-bele olvasok a beküldött alkotásokba), így sajnos igazolva látom a döntésem.

Azért is szomorú ez a helyzet, mert átnézve a magyar internetes irodalmi oldalakat úgy láttam, hogy mi maradtunk (talán) az egyetlenek, akik amatőr zsánerirodalommal (fantasy, horror, sci-fi) foglalkoznak. Mondjuk ez is sokat elárul...

Az idézőjeles szöveget most dőlt betűsre formáztam a legutóbbi novelládban.

Ezzel kapcsolatban figyelmedbe ajánlom (és természetesen a többi alkotó figyelmébe is) a jobb oldalsó sávban megtalálható Lidércfény Útmutatót, amelynek 8. oldalán megtalálható, milyen formázásokat lehet alkalmazni a szövegekben. Tudom, ez pici plusz munka, viszont akkor a szöveg úgy fog kinézni, ahogyan az alkotó szeretné.

Azt nyilván mindenkinek magának kell éreznie, eldöntenie, mennyire szeretné komolyan venni az írást, hiszen csak ő maga látja át a saját élethelyzetét, hogy megéri-e neki időt, energiát belefektetni. Viszont nem tudom megtagadni önmagam, így azt tudom neked is, és a többi alkotónak is tanácsolni, hogy ne adjátok fel, ne hagyjátok abba. Számos pályázati lehetőség van, illetve olyan kreatív kezdeményezés, amelyen részt lehet venni, amelyeken ki tudjátok próbálni magatokat. A pályázatok között pedig meg tudjátok írni a saját történeteiteket, azokon keresztül is fejlődve, egyre jobbá válva.

Kedves Jimmy!

Nagyon elszomorít ez a mostani helyzet. Az új novellámat körülbelül három hónapig írtam, és sajnálattal látom, hogy egyáltalán nincs korrektálva. Például az idézőjelbe tett szöveg (ami egy levél) nem kapta meg a dőlt betűt. A távozásod pótolhatatlan. Így számomra már nem éri meg nagyobb erőfeszítést fektetni a munkába.

Logan: Én is remélem, hogy előbb-utóbb lecseng ez a dolog, és megértik az emberek, hogy idő és sok-sok belefektetett energia kell ahhoz, hogy valaki kiemelkedőt alkosson bármilyen művészeti ágban (persze nyilván tehetség is kel hozzá), és egyiket sem lehet megspórolni, hogy instant sikert érjen el valaki.

JohhnySilver: Köszönöm és értékelem a te hozzászólásod is. Egyelőre én sem temetném az oldalt, bár igaz, hogy ez most bennem elég nagy törést okozott. Azért vannak és lesznek is, akik eszközként és nem az ember helyettesítőjeként tekintenek ezekre a generatív algoritmusokra, és továbbra is saját maguk alkotják meg műveiket. Továbbra is biztatok mindenkit, hogy írjatok, alkossatok, most én is ezt teszem. Igaz a publikálási lehetőségek közül a havi megjelenésű AKF-ünk kiesett, de az oldal működik, és mára van azért még néhány más lehetőség is a megjelenésre.

Xenothep: Ha jól emlékszem (most lusta disznó vagyok utánanézni) én is írtam, hogy pont azokhoz nem jutnak el ezek a gondolatok (figyelmeztetések?), akikhez kellene, mint ahogyan az általában lenni szokott. Vagy, ha el is jut hozzájuk, magasról tesznek rá, ahogy azelőtt is. Sajnos az emiatti kilátástalanság érzés is nagyban közrejátszott a döntésemben. És elhiheted te is, hogy most azért meg vagyok lőve, hiszen így felborítottam a napi rutinom, és most "keresem a helyem", hogy mit is, meg hogy is csináljak a felszabadult időben, hogy annak értelme is legyen.

Be kell azt is látni, hogy a Lidércfény alapítása óta jelentős változás(ok)on ment át a világ, és lényegében felnőtt egy új generáció, másként gondolkodnak az emberek, mások a szokásaik, plusz még rendkívül gyorsan változik minden. Ráadásul a szimpla mobiltelefonoktól eljutottunk a zsebben hordható, folyamatos internetkapcsolattal rendelkező szuperszámítógépekig (manapság már AI assistantokkal felvértezve), ami bármilyen információ elérését lehetővé teszi bármikor, ez is erősíti a "mindent azonnal megkapok" érzést / gondolkodásmódot. Biztos vagyok benne, hogy az AI generált szövegeknél is ez az egyik drive. Van, ahol bejön, máshol meg nem tolerálják.
Én úgy döntöttem, hogy ahelyett, hogy szélmalomharcot vívnék az ilyen emberekkel, nem kevés időt és energiát beleölve, inkább más, számomra hasznos dologra fordítom. Hiszen azt gondolom, amit eddig tudtam, megtettem azért, hogy másoknak segítsek, lehetőséget adjak - sokszor háttérbe helyezve önnönmagam. Azt éreztem, most jött el az a pont, ahol ezen fordítanom kell.

JohhnySilver

te már a sokadik vagy, aki Jimmy kilépését az oldal megszűnéseként értelmezi. Erről szó sincs, a Lidércfényt többen alapították és viszik tovább, csak Jimmy most szabit vett ki, amely valószínűleg végleges lesz.

A legtöbben csak sajnálkoznak, (olyanok is, akik egyébként tehetnek a kialakult helyzetről) részemről pedig továbbra is undort és pusztító dühöt érzek. Valójában nagyon nagy szerencse, hogy nem vagyok a Lidércfény alapítói között, se moderátori lehetőségem nincs, mert kissé radikálisabb a felfogásom hozzájuk képest. Szívem szerint törölném (ki se engedném) azokat a novellákat, amelyeknél csak felmerül a gyanú, hogy az AI-nak köze van hozzá. Nyilván így sok ártatlan is áldozatul esne, és ez az a dilemma, amit úgy nagy általánosságban az emberiség jó része nem akar felvállalni. Egy borzalmasan durva példával élve, egy daganat kiműtésénél is jóval nagyobb területet távolítanak el, egészséges szöveteket is kivágva, hogy biztosíthassák a teljes sikert. Elkeseredett vagyok és dühös, amiért az emberek nem érzik, mi ezzel az egésszel a probléma.

Miután Jimmy kirakta ezt az írást, az alkotók egy része a fejét csóválva azt mondta:
- Ejnye, ez tényleg nem szép dolog. Na mindegy, beküldöm a következő novellámat is azért, hátha az én írásaimon nem tűnik fel, hogy AI alapú...

Igen, jól érzed, ez már majdnem konkrét vád, és nekem most bizonyítanom kellene az igazamat. Nem teszem, mert nem akarom szétverni ezt a közösséget, ezért is nem írtam neveket. Néha azt érzem, talán én vagyok az utolsó (az alapítókat leszámítva) aki valóban elolvassa a legtöbb beküldött művet, ezért látom meg a nyilvánvaló igazságot. Soha nem máséhoz hasonlítom adott alkotó művészetét, hanem önmagához, ezért fordulhat elő, hogy szinte ordít a képernyőről az igazság, hogy az alkotó, akinek egyébként szerettem a műveit, egy ideje már az AI szemetet publikálja.

Megtehetném, hogy ignorálom, de sajnos nem vagyok rá képes. Az egész internetet telinyomták AI hulladékkal, minden kibaszott cikk, minden reklám így van megírva, a minőség borzalmas, kreativitás nulla, hulladék az utolsó részletéig minden ilyen megnyilvánulás. Az egész világ egy fröccsöntött műanyag fagyit nyal. Hát jó jó, szar az íze, nem is hideg, nem is olyan, na de milyen jó már, hogy gyorsan és ingyen hozzá lehet jutni?

Kérlek bocsáss meg, ne vedd magadra, ha te nem vagy AI-alkotó, akkor ez nem neked szól, csak most jött ki belőlem, amit már hetek óta elakarok mondani. És el is fogom minden alkalommal ezután, vállalva, hogy előbb-utóbb túllépek egy vörös határvonalat, és az alapítók a saját szabályzatunknak megfelelve aztán bannolnak az oldalról közösség rombolásért.

Hidd el, nem élvezetből teszem ezt. Közel 20 éve tagja vagyok ennek a közösségnek, láttam "felnőni", sokakkal beszélgettem és alkottam együtt itt, az egyetlen fix pont volt a fél életemben. Pocsék dolog átélni, hogy mindent elöntött a műanyag, silány hulladék, és nincs már az internetnek olyan szeglete, ahol jól érezném magam.

Nincs hatalmam semmi felett, csak egy tollam van és egy papírom. Illúzióim sincsenek, pontosan tudom (ahogy tudtam már évekkel ezelőtt is) hogy soha nem leszek ismert, elismert író. A Lidércfény az egyetlen hely, ahol megoszthattam gondolataimat ebben a formában, és jó érzés volt, mert a visszajelzések alapján azt éreztem, megérte az egész, adtam valamit annak a pár embernek, akik elolvasták. De már nem fogok beküldeni több írást ide, talán a jelenlévőket is töröltetem, mert nem vagyok hajlandó versengeni az AI hulladékkal.

És tudod, mi fog változni ezen írásom után?
Semmi az égvilágon. Azok is elfogják olvasni, akik AI-t használnak, és legfeljebb kicsi ellenszenvet éreznek majd irántam, de semmiképpen nem fogják abbahagyni. Azt hiszik, láthatatlanok, és egy pillanatig sem gondolják, hogy bárki észreveszi a csalást, noha pont ez miatt íródott meg Jimmy levele, és az én hozzászólásom is.

Szomorúan - és ahogy látom, erősen megkésve - olvastam ezeket a sorokat, pont amikor ismét eljutottam energiában és időben oda, hogy legyen kedvem írással foglalkozni.
Az elmúlt egy évben szinte teljesen kiestem az írással kapcsolatos dolgokból és egy szerkesztői oldalon láttam először a héten, hogy már itt tart a világ, hogy ezzel kell megküzdeni, erre kell készülni.
A saját,írásokkal kapcsolatos küzdelmeimből, a bétázásokból, és a 3-4-5.verzió utáni hibakeresésekből tudom jól, mennyi munka van az alkotással. Ezt egy generált írással megugrani, nos eddig számomra ez elképzelhetetlen volt. Mindig tanul valamit az ember.
Sajnálom, és megértem a döntést, bár úgy gondolom, hogy akik eddig önmagukban alkottak, AI nélkül, bétázókra, barátokra, szerkesztőkre utalva, azok ezután is ezt az utat választják majd. Ők azok, akiknek egyre kevesebb hely marad ebben a világban, ahol egyre kevesebbet olvasnak az emberek, és egyre kevesebb esély van az amatőr megjelenésre, publikálására.
Szomorú vagyok, hogy egy jó kezdeményezés így fut zátonyra.

Hát, ez nagyon szomorú, de teljesen érthető. Én csak remélni tudom, hogy az emberek egyszer megértik, hogy ezek mire valók igazán, és megfelelően fogják használni.

Köszönöm kedves Jimmy megtisztelő válaszod. Természetesen be fogom küldeni az alkotást.

Kedves Greaux!

Alapvetően nekem sem az AI-val van problémám, én is használom több dologra.

Az, ha te írsz meg valamit, saját ötletből, ihletett állapotban, akár heteken keresztül, és utána helyesírás szempontjából átfuttatod egy AI-n, vagy akár javaslatokat, ötleteket kérsz tőle, amit te kidolgozol, az részemről nem probléma.

A gond ott kezdődik, hogy eleve az AI-val generáltatnak egy prompt alapján novellát, verset, valamilyen szöveget, és azt egy az egyben beküldik, például hozzánk, a saját nevükben, saját műként, nem megjelölve, hogy AI-val lett generálva.

Valóban sok tehetséges alkotó küld be hozzánk saját művet, ezért is érintett rosszul, hogy megjelent nálunk is a generált tartalom, ami szerintem rendkívül nagy kitolás azokkal szemben, akik "hagyományos" módon alkotnak.

Teljesen egyetértek veled abban is, hogy az AI nem képes egyedi alkotást létrehozni, nem hogy magától, de még utasításra sem. Úgy tudom alapvetően úgy dolgozik, hogy a promptnak megfelelő szövegeket keres, abból állítja össze az ahhoz igazított szöveget.

Nagyon örülök, hogy te is azok közé tartozol (ami egyelőre a többség), akik saját maguk írják a novelláikat. Dolgozz bátran a novelládon, örömmel fogadjuk és megjelentetjük, amikor elkészül, semmiképpen ne dobd ki!

Ida viszi tovább az oldalt, teszi ki a beérkezett anyagokat.

Én eddig úgy gondoltam az AI egy jó kis eszköz, ami segít kijavítani egyes hibákat, hogy a szerkesztőnek ne kelljen annyit kinlódni vele. Lehetne áldásként is tekinteni rá, nem pedig átokként. Valószínű van pár ember aki önmagától nem tud semmit alkotni, így ír hejettük egy vázlatot. Sok tehetséges alkotó van az oldalon. Lehetne valamiféle szigort bevezetni, hogy működjön a dolog. De az is lehet, hogy globálisan kihat az egész irodalomra. De én akkor sem hiszem, hogy képes egyedi alkotásokat magától létrehozni, amit az ember magából merít. Elég szomorú vagyok. Már egy ideje dolgozom egy novellán, akkor ezek szerint mehet a kukába.

Kedves András!

Én is erre jutottam, hogy szélmalomharc. Nem vagyok én Sziszüphosz. ???? A felszabaduló időm és energiám viszont tudom más, (számomra) hasznos dologra fordítani.

Egyébként igazad van, az AI jelenleg nem tud önállóan semmit létrehozni, mindent másol valahonnan, ezért valójában nem végez kreatív munkát, nincs saját ötlete, mint az embernek, és ez viszont (egyelőre) a mi előnyünk marad.

Kedves Jimmy

Rendkívül sajnálom, bár megértem a frusztráltságad. Valóban olyan az írás hamisítókkal a harc, mint DON QUIJOTE DE LA MANCHA kalandjai. Egyszerűen nincs vége és az ember bele tud fulladni a sokk szemétbe ha ellenál. Márpedig ellen kal állni. Bármennyire is megtévesztő, a mestersége intelligencia képtelen alkotni. Lop és másol. Soha nem lesz stílusa, se intuíciója. Persze, időnként kell egy kis pihenés nekünk hús vér embereknek. Remélem neked is csupán erre van szükséged. Én is harcban állok ezekkel a magukat hamisan művészeknek nevező emberekkel, és én is vesztésre állok. Mégsem adom fel, pedig tudom jól esélyem sincs mennyiség és gyorsaság terén. Ám de minőség, ötletek és fantázia terén nincs esélyük velem szemben. Lehet, én csak egy Trabant vagyok. Igaz! De ha horgászni mész eső után, hiába van ott a százmilliós Mercédesz, az biza el fog akadni az első latyakos lyukban. Míg az én a papirhajó átrepülök felette. Ne ad fel! Gibt nicht auf!

R. Harbinger:
Köszönöm a kedves szavaid, jókívánságod, és nem utolsó sorban megértésed.
Az AI tartalom valóban eléggé betett - még a legutóbbi pályázatunkra is kaptunk generált "novellát" -, ez már nekem sok volt. Szívok én (is) eleget az életben, a Lidércfény nyújtotta számomra is, mint sok más alkotónak a biztonságos helyet.
A többiek egyelőre kitartanak, meglátjuk, hogy alakul a jövő, menő lesz-e továbbra is a Lidércfény.

Szomorúan olvastam a búcsúzásodról Jimmy. Sokan nagyon sok mindent köszönhetünk neked és az oldalnak.
A távozásod okait megértem, és át tudom érezni. Sok évet és energiát beleöltél az oldalba, ami embert próbáló feladat volt. Ami pedig az AI generált tartalmakat illeti, amely az írásod alapján nem kis mértékben borította nálad a bilit, egyetértek a dologgal kapcsolatban.
A hasonló lehetőséggel élők vállon veregethetik magukat, hogy milyen ügyesen összehoztak egy nap alatt egy novit korrektúrával, meg minden, de ezzel az írás értékét veszik el nem csak a szerkesztőktől, olvasóktól, hanem maguktól is. Nem csak másokat, hanem saját magukat is becsapják vele. De hát kinek nem inge... Vagy jelen esetben, aki ezután mosolyogva néz tükörbe, és meg is dícséri magát, az egy idióta.
Sok sikert kívánok neked a továbbiakban, és még egyszer köszönöm azt a rengeteg energiát és türelmet, amivel az oldalt vitted, és a hozzám hasonló zöldfülűeket terelgetted.

Nem április 1-je van, hanem szilveszter, szóval nem tréfa. Érlelődik már ez bennem egy ideje, valóban végiggondoltam, nem egyszer, nem kétszer, sok szempontból, nem csak mint főszerkesztő, hanem az alkotók, olvasók szemszögéből is.

Az oldal marad egyébként, csak én vonulok innen vissza. Többen is kérték, hogy tartsak inkább szünetet, de az étel sem jó harmadjára felmelegítve. Hisz volt már egy szünetem 2017-2018-ban, akkor sikerült még magamban annyi erőt és energiát összelapátolni, hogy visszatérjek, és 2019-től újult erővel készítsem az AKF-et, vegyek részt az oldal, a Facebook csoportunk életében. Most úgy érzem, ennyi volt bennem, ez is majdnem negyed évszázad.

Az AKF-el egyelőre nem tudjuk még, mi lesz. Keressük a megoldást, hogy a káposzta is jól lakjon, meg a kecske is megmaradjon. Úgy néz ki, a távozásom megnyitott néhány lehetőséget, de ezeket még szombaton egy szerkesztőségi ülésen átbeszéljük.

Remélem csak egy szilveszteri tréfa Jimmy.
Sok remek napot köszönhetek az oldalnak.

Ne már, Jimmy!!! Tudom, hogy biztosan alaposan végiggondoltad, megrágtad, de Kérlek, aludj rá egyet!