Harag és gyűlölet - vélemények

Ugrás a műre


angyalka146
Felhasználó
2011.12.18 09:53
660 vélemény
Sajnos a rendszer borzalmasan rossz, elavult. Nem csak sok és felesleges az anyag, amit tanulniuk kell, de ezeket a gyerekeket már nem lehet úgy tanítani, ahogy pl.: minket. De ebbe a témába ne menjünk bele, mert elvesznénk a magyar oktatási rendszer útvesztőjében. :P
Mégis azt mondom, ha a tanárok/tanítók és nevelők emberségesek és kicsit is törődnek a gyerekekkel (ami azért nehéz, főleg ha 30 gyereked van, mint nekem), akkor szebbé lehet tenni az iskolában töltött időt. És én igyekszek ezt tenni, több-kevesebb sikerrel. :-)

És ne aggódj - visszatérünk még a témára a közeljövőben :P, addig is adjunk mindent bele, hogy megszépítsük az életet. :-)
Kétvirág
Felhasználó
2011.12.18 08:57
598 vélemény
Nálunk tündérek a tanítónénik, mindketten. Nem az ő hibájuk, az iskolai hajtás, a szorongás és az ezekből fakadó harag és gyűlölet. Nem ők tervezték a rendszert. Te sem, és én sem :-)

Igen, a gyerekeimnek "nincsenek beilleszkedési vagy tanulmányi problémáik" vagyis semmi olyan, amit gondnak ítélne a rendszer. Könnyen túlélik. De nem élvezik :(
Anyukám is mindig azt mondta, hogy túl kell élni... én pedig vitatkoztam, hogy de hát az élet azért van, hogy élvezzük, nem?

Egyetértünk abban, hogy változtatni csak mi tudunk, mert nekünk esik kézre a világ. Még ha az egészet nem is tudjuk egyszerre megváltani, a közelünkben teremthetünk szeretetet és békét.

És megállj, szavadon foglak, száz-kétszáz év múlva körülnézünk, mit alkottunk :D

angyalka146
Felhasználó
2011.12.17 21:05
660 vélemény
Virág!

Én nem azt mondom, hogy minden tanár kedves és az iskolában a gyerek nem sérül. De eddigi tapasztalatom az, ha stabil a családi háttér - anyagilag, és főleg érzelmileg (!) -, akkor a gyerek könnyebben túléli a "nehezebb tanárokat" és a "gonoszabb osztálytársakat" is
.
És nem értek veled egyet: MI tehetünk mindenről. Mi hoztuk létre - te, én és az összes ember (nem most, azért ez egy hosszú folyamat eredménye)- ezt a őrült világot, így csak mi is változtathatjuk meg.

De nézd el nekem, én betegesen idealista vagyok, aki hisz az angyalokban és tündérekben, na meg abban, hogy mindenkiben ott van a jó. :-) Éppen ezért hiszek abban, ha én változok és képes vagyok változni, akkor más is tud és egyszer tényleg egy szép világban élhetünk. Majd a soron következő X-edik inkarnációnkban meglátjuk mennyit haladtunk előre és visszatérünk a témára, ha gondolod. :P :-)
Kétvirág
Felhasználó
2011.12.17 20:30
598 vélemény
Angyalka!

Most háromgyerekes anyukaként kezdjek a tanító-/ óvónénikre mutogatni? Mondván, hogy itthon nem azt kapják a gyerekeim, amit az iskolából hazahordanak, és gyógyítgathatom itthon a lelki sebeiket, csak hogy a következő nap újakat szerezzenek?

Nem, inkább igazat adok: beteg egy világban élünk.
Van egy mantrám rá, hogy viszonylag épp észnél maradjak:

"Nem én csináltam. Nem én akartam. Nem én voltam. Egy csomó Homo "sapiens" csinálta, az igaz, de nem én."

Így, ha mást nem is, legalább a fölösleges bűntudatot megúszom :-)
angyalka146
Felhasználó
2011.12.17 18:05
660 vélemény
Köszönöm, igyekszek. :-)

És ne aggódj - érzelemreaktor sokszor ki van kapcsolva. Muszáj kikapcsolnom. Ha sajnálom őket, azzal nem segítek nekik és magamnak sem. Ezért igyekszek legalább olyan környezetet teremteni, ahol jól érzik magukat. Ha már egész nap az iskolában kell lenniük, legalább a délutánjuk jó legyen. :-)

Mégis nehéz, ha azt kell látnod, hogy egy gyerek boldogtalan vagy szenved. Nem lehet becsukni a szemed. De tudod, változtatni sem tudsz. Na, ez a valódi tehetetlenség, amikor meg van kötve a kezed. Mert ugye vannak határok, amiket már nem lehet átlépni. Amióta napközis tanár vagyok, nagyon sokszor elgondolkozok azon, mit tudok én nekik átadni? Jól csinálom, amit csinálok vagy ártok? Épp tegnap lett néhány gyerek leszidva, mert csúfolódtak egy másikkal, aki persze ott sírt nekem. Ilyenkor mit lehet tenni? Én abban hiszek, hogy nem a gyerek a hibás, hanem a szülő, amiért nem tanítja meg a toleranciát, együttérzést és hogy másokat olyannak fogadunk el, amilyenek. És amíg egy szülő ostoba, sajnos egy gyerek is az lesz. Ördögi kör ez. De ki tudja, talán túldramatizáljuk a dolgokat és hagyni kellene mindent, hogy folyjanak. Itt is egy határ: meddig szólhatsz bele a gyerekek magánügyeibe?

Néha már magam sem tudom, mi a jó vagy rossz. Csak az világos előttem, hogy egy szörnyen beteg világban élünk, amit MI hoztunk létre, és mindannyian szenvedünk benne.
Norton
Felhasználó
2011.12.17 12:59
666 vélemény
S még annyit azért hozzátennék, hogy az iskolában rengeteg dolgot megtanítanak, aminek nem vesszük túl sok hasznát az életben, és szégyenkezve vallom be, hogy én például nem vagyok okosabb, mint egy ötödikes. Ez eddig rendben is van. De sajnos olyanról, hogy „empátiaóra”, vagy „agressziókezelő óra”, vagy „toleranciaóra”, vagy „viselkedésóra”, vagy „elfogadásóra”, vagy "mások megértése óra" még nem hallottam. Pedig ezekre talán nagyobb szükség lenne. S amíg ilyesmit nem taníthatsz, addig tanítsd azt, amit kell! Ha pedig jó irányba tudsz fordítani egy, két gyereket, az már egy bónusz. Szerintem próbáld meg így felfogni, és ne csinálj túl nagy lelkiismereti gondot ebből, mert azzal csak magadnak ártasz. :-)
Norton
Felhasználó
2011.12.17 12:01
666 vélemény
Kedves angyalka!
Köszönöm, hogy elolvastad az írásomat. Ami a megjegyzésedet illeti: sajnos nem lehet mindenkin segíteni. A gyerekek nevelése szerintem a leginkább a szülőkön múlik, ha a pedig azok nem tudnak, és/vagy nem akarnak ezzel foglalkozni, akkor a pedagógus hiába töri magát. Magyarázhatod a gyereknek, hogy mit a „helyes”, ha otthon azt látja, hogy nagy késsel kergeti az alkoholista apa (vagy akár anya) a családot. Ezt természetesen csak példának hoztam fel. Az egyetlen amit tehetsz, hogy próbálkozol. Ha szerencséd van, előbb-utóbb megéri, amit mondasz neki. Ha pedig nem, akkor egy idő után vagy belefáradsz, vagy rájössz, hogy felesleges fárasztanod magad. Ez persze nem tűnik túl vidám dolognak, de szerintem ilyen az élet. Viszont az én hozzáállásom nem biztos, hogy sokat nyújt, bizonyára van, aki jobban ért ehhez. Ami a filmet illeti, még nem láttam, de megnézem, ha tudom. :-)
angyalka146
Felhasználó
2011.12.17 11:19
660 vélemény
Ez is jó lett. :-)

Egyetértek veled, ez mind igaz. És egy felnőtt meg is érti. De hogyan magyarázod ezt el egy gyereknek? Napközis tanár vagyok és van egy fiú, akiben dúl az elfojtott agresszió... Épp tegnap beszéltem vele erről - és este láttam, hogy erről írtál cikket, micsoda "véletlen" :-) - és én is azt ajánlottam neki, beszélje ki magából a dolgokat,én bármikor meghallgatom és a haragot pedig sportban vezesse le vagy kiabálja ki magából, de ne használja más gyerekek ellen...
Sajnos nem vagyok benne egészen biztos, hogy ez a kb. 10 éves gyerek megértett. De reménykedek. Furcsa dolog ez: ha egy felnőtten nem tudok segíteni, csak szomorúságot érzek. De ha egy gyereken nem tudok, attól összeszorul a szívem. Amióta gyerekkel vagyok, megtapasztalhattam a tehetetlenség érzését. És ez borzalmas.

Jézushoz pedig egy megjegyzés: láttad Martin Scorsese: Krisztus utolsó megkísértése c. filmjét? Ha nem, nézd meg. :-)
Norton
Felhasználó
2011.12.16 12:23
666 vélemény
Köszönöm szépen, örülök, ha tetszett.:-)
Kétvirág
Felhasználó
2011.12.15 22:25
598 vélemény
"Ám látnunk kell, hogy neki is volt egy emberi természete..."

Akkor most hogy is van azzal az "i"-vel? :D
Bocs, ezt nem tudtam kihagyni.


Egyébként egyetértek Oshoval: az indulatokat kezelni kell. Se nem hasznos sem kellemes, a mélyben fortyogó mindenfélét még jobban lenyomkodjuk.

Szép cikket írtál!

Előző oldal