Néhány szó az egoizmusról - vélemények

Ugrás a műre


Norton
Felhasználó
2011.12.05 22:04
666 vélemény
Köszönöm szépen a hozzászólásokat. Azért van, aki figyel.:-D
angyalka146
Felhasználó
2011.12.05 17:51
660 vélemény
Egyetértek veled Xenothep és veled is Norton. De számomra az egoizmus egészen mást jelent. Az az ember egoista, aki csak és kizárólag önmagának él, és nem érdekli, hogy a külvilággal vagy másokkal mi van. Neki jó legyen és ezért bármit megtesz. Lehet, én vagyok túl pozitív, de ebben az értelemben azért nem szaladgál sok egoista. :-) Még ha valaki önző is, akkor is van legalább egy ember vagy élőlény, akinek a jóléte fontos neki. Legalábbis remélem. :P
Xenothep
Felhasználó
2011.12.05 12:13
266 vélemény
Azt hiszem, túl van bonyolítva az egész. Elvégre a pszichiátereknek is élniük kell valamiből. Gyermekkorunkban megtanítják nekünk, hogyan lássuk a világot, hogyan oldjunk meg problémákat, felkészítenek arra az életre, amit az életterünk határoz meg. Ha busmannak születek, akkor megtanítanak fára mászni, és oroszlánt vadászni, ha "civilizációba" születek, akkor megtanítanak írni, olvasni, csekket feladni, adót befizetni.

De nem tanítanak meg tudatosan gondolkodni. Csak sablonokat kapunk, amiket ráhúzhatunk adott helyzetre. Amíg beválnak ezek a sablonok, semmi gond, a társadalom apró fogas kerekeként együtt működünk vele. Ha a sablonjaink elavulnak közben, rohanunk másokhoz tanácsért, ők előveszik saját sablonjaikat. Önigazolást keresünk. Arra hallgatunk, aki olyat tanácsol, amit mi is szívesen tennénk. Mindeközben eszünkbe sem jut, hogy új megoldást keressünk. Hogy kétkedjünk.

- Tényleg csak az van, amit látok? Ezt kell, és így elfogadnom?

Amikor a kérdés felmerül, az első lépés a tudatos gondolkodás felé. Teljesen nem vonhatom ki magam a társadalomból anélkül, hogy az az által meghatározott szabályok ellen ne vétenék. Az életem nagy részével ez rendelkezik. Be kell tartanom a szabályokat. De arra nem kényszeríthetnek, hogy agyatlanul cselekedjek, mint egy birka.

Ki tudom mondani, hogy képes vagyok, és akarok változni. Nem azzal foglalkozom, hogy gyermek koromban mennyi sérelem ért, nem az érdekel, hányszor bántottak meg, hányszor tettek keresztbe, vagy hogy egyáltalán ki mit gondol rólam. Nem másokhoz mérem magam, hanem magamhoz. Az a fontos, mit gondolok magamról, tudom-e, hol a helyem, és felismerem-e, ha tévedek. Ez az egészséges egoizmus, ami még csak a túléléshez elég.

Kreatívan gondolkodni szükséges. Azok is ezt teszik, akik irányítják társadalmunkat. Akik meghatározzák a sablonokat, aztán a közoktatás rendszerben átadják nekünk, hogy engedelmes automaták legyünk. Ez kényelmes élet, nincs felelősség. Ha meg boldogtalan, még mindig annyit panaszkodhatunk, amennyit jól esik.

Csak ne próbálják beadni, hogy ezt másképp nem lehet.

Nem a boldogságot hajszolom, hanem a megelégedettséget. Kitűzöm a célt, legyen bármilyen kicsi, elérem, elégedett vagyok, tovább léphetek. Ez okozza a boldogságot. Ha nem sikerül? Kezdem újra. Felállok, teszem a dolgom, és nem azt harsogom mindenkinek, hogy nekem mennyire szar volt a gyerek korom, ezért a megértés nekem JÁR! Senkit nem érdekel.

Tudom, hogy ki vagyok, mik a korlátaim, és tudom, meddig mehetek el. De azt is tudom, hogy bizonyos korlátok áttörhetőek. Amiket bennem épített fel a társadalom, hogy azt higgyem: ennyi az egész, és ennél nincs feljebb.

Jézus mondta: kétkedjetek.

Ezt teszem.

-Xenothep-

Előző oldal