Két világ: Einarinn és Westeros - vélemények

Ugrás a műre


Cyrus Livingstone
Felhasználó
2014.01.30 21:50
90 vélemény
Örülök a hozzászólásodnak,és a véleménycserének!:-) Az Einarinn-ciklust nem olvastad véletlenül?
Basil77
Felhasználó
2014.01.28 21:13
31 vélemény
Igen, már leírtam, mikor eszembe jutott megnézni a dátumot :-) De tényleg érdekes írás volt, azért is szóltam hozzá!
Cyrus Livingstone
Felhasználó
2014.01.28 10:03
90 vélemény
Üdv Basil77! Már nem emlékszem pontosan, hányadik Martin-kötetnél jártam, amikor ezt a mini-esszét összehoztam. Talán a harmadiknál?
Az észrevételeid a szereplőkről találóak, szerintem Martin írói erénye a világépítés mellett a kiváló jellemábrázolás. Hús-vér, életszagú embereket látunk, emberi hibákkal, amelyeket felsoroltál.
Martin ezáltal egyfajta "történelmi szükségszerűséget" keltett életre, amelynek során a Baratheonok és a Starkok után a Lannisterek is elbuknak.
És nehéz megtippelnünk, ki lesz a végső győztes!:-)
Basil77
Felhasználó
2014.01.27 09:59
31 vélemény
Nagyon érdekes írás. Két dolog jutott eszembe:
1) Vajon Cersei tényleg kiváló intrikus? A könyvekben előrehaladva egyre inkább egy olyan figurának látszik, aki azt hiszi magáról, hogy jó intrikus, de nem az, az egész bonyolult cselszövése amiket kitalált a fejére szakad a végére.
2) Vajon Tywin mennyire jó reálpolitikus? Ha úgy vesszük, hogy legyőzi Robb Starkot, akkor ügyes. De előtte többször vészesen alábecsüli. Ráadásul az egész háborút nem akarja és kezdettől próbálja tompítani a dolgokat (ennek csak látszólag mond ellent Gregor Clegane rászabadítása a Tullyk területeire), de képtelen megakadályozni, hogy a konfliktus eszkalálódjon. Nekem úgy tűnik, két nagyon súlyos korlátja van az intrikusi hatékonyságának: a családi gőgje, ami miatt sokszor elveszti a realitásérzékét és a környezetében lévők erényeinek és hibáinak kóros alábecslése. Cercei-t és Joffrey-t például nem látja elég veszélyesnek, Tyrion képességeit (és a neki okozott sérelmeket is) pedig sokszor semmibe veszi. Ez a Blackwater után a legfeltűnőbb.

Martin legnagyobb erénye a szememben éppen ez. Hogy néhány sötét gonoszt leszámítva senki sem teljesen tipikus figura. Nem csak a jók nem tökéletesen jók (Ned például gyenge és rossz taktikus, és valami titkot is rejteget), de a rosszak sem tökéletes gonoszok. Nem csak azért, mert kiderülhet, hogy van bennük jóság (mint Jaime-ben), hanem mert a legravaszabb taktikusról is kiderülhet, hogy van valami olyan emberi gyengeségük, ami akadályozza őket a hatékony cselekvésben. Ilyen Tywinnál a családi gőg és mások lenézése, ami miatt gyakran képtelen elérni, amit akar, meg ilyen Cersei-nél is az, hogy túl okosnak hiszi magát és ezért sorra hozza a rossz döntéseket, miközben egy ideig tényleg sikeres, de végül minden terve összeomlik.

Előző oldal