Belefásultam - vélemények

Józsa Bence

őszintén szólva utálok kategorizálni. Az, hogy a mű melyik kategóriában van, nem releváns, a lényeg, hogy ha az alkotó személyes tapasztalatok tükrében írta meg, akkor segítségre van szüksége.

Kedves Jimmy, kedves Xenotphep!

Lelkesen fogadtam kommentjeiteket! Nagyon mély érzésű és kedves reakciókat kaptam tőletek. Köszönöm, hogy olvastátok írásom.

Üdvözlettel: Roland

Boldog Ünnepeket!

Esetleg a 'Külvilág / Közélet' lehetne egy jó kategóriaválasztás. Szerinted Xenothep?

Kedves Xexothep!

Igen, csak sajnos nincs 'napló' kategória.

Üdv.:Bence

Alapvetően ez nem egy novella, hanem egy napló bejegyzés. Meglehetősen őszintének tűnik, ennyire nyersen senki nem fogalmaz, aki csak egy szórakoztató művet szeretne írni a pillanatnyi érzelmeiről. Úgy bátorkodom ezt leírni, hogy 8 évig küzdöttem depresszióval, átmentem minden szakaszon, és elértem a végső pontig is. Ez az írás olyan, mintha az én naplómból származna, nyilván más stílussal. Talán félre értem (remélem, hogy csak én látom ezt bele) és nincs valóság a tartalom mögött, de ha mégis, akkor az alkotó bajban van. Ebből az állapotból nincs egyedül kiút. A fiatalembernek olyasvalakire van szüksége, aki megérti, min megy keresztül.

Kedves Jimmy!

Teljesen egyetértek Veled, hasonló cipőben én is jártam, mint Roland, és küzdelmes kimászni belőle, bár én nem írtam ki magamból, de barátokkal kibeszéltem.
Majd szólok Rolinak olvassa el, és reagáljon, az írási nehézségei miatt, majd javítom a gondolatmenetét, nem könnyű annak, akinek közel a 40 éves kor felé nehezen megy az írás, olvasás.

De, hogy ne csak szomorkodjunk, Boldog Ünnepeket!

Úgy látom, nem vagy egyedül ezzel a problémával. Talán nem is képzelnénk, de sokkal többen küzdenek hasonló érzésekkel. Te talán még a szerencsésebbek között vagy, hogy legalább kiírod magadból, megosztod másokkal, akár hasonló küszködőkkel, akik talán reagálnak rá, és kibeszélitek egymás között.

Én ennyire mélyen úgy érzem, még nem voltam, de biztos vagyok benne, hogy rendkívül nehéz, embert próbáló feladat kitörni abból az állapotból. Önmagunk számára meghatározni egy elérendő célt a legnehezebb. Sokkal egyszerűbb, ha megmondják, mit tegyünk, mit csináljunk, de az nem biztos, hogy eredményre vezet, ha nincs belső motivációnk.

Az én módszerem ilyenkor az, hogy ha ki is tűzök magam elé valamit, amit el szeretnék érni, azt szétszedem a lehető legkisebb lépésekre. Így mindig lesz valami, amire azt mondhatom, hogy ezt már elértem, ezeken már túl vagyok, közeledem a célomhoz. Nem azt mondom, hogy ez mindenkinél működik, ez csak egy módszer. Egy azonban biztos: az embernek magának kell akarni, magának kell tennie azért, hogy megtegye az első lépést.