Madárka

Szépirodalom / Versek (1327 katt) bel corma
  2011.07.21.

Apró madárka szállt a fára,
s szívem már epedve várja,
hogy hangjából nemsokára
születik színes kis szonáta.

De ő csak ugrál ágról-ágra,
és már nem is nagyon bánja,
hogy lelkem csüggedve várja,
mikor zendül fel végre trillája.

Egyre csak apad türelmem,
de őt még el nem engedem,
s lankadó reménnyel lesem,
vágyódva és szerelmesen.

Mikor végre hangja csendül,
szívemben vidám húr pendül,
lassan lehunyom a szemem,
hogy szárnyaljon szellemem.

Előző oldal bel corma
Vélemények a műről (eddig 2 db)