A jel afféle habos kotyvalék
Az ablakpárkány sarkán állok. A lábam terpeszben, mintha csak a friss napfényt akarnám magamba szívni, és a kezemmel szorítom egy üveg nyakát.
Kaparászást hallok. Egy galamb száll a cipőm mellé. Rám néz, majd elröpül, át a szemközti épület erkélyére. A tekintetem a galambot követve megpihen az erkély betonkorlátján, majd besurran a zsalukon át a szobába. Odabent egy lány táncol, látom finom mozdulatait.
Kinyújtom a kezem, és hagyom, hogy lehulljon. Mintha mind a ketten kiürültünk volna. Üresen zuhan az üveg. A következő pillanatban széttörik a betonon, az utca zaja elnyeli a hangját.
Nézek a semmibe, amikor hangsor szakítja félbe a tér csendjét. Keresem a forrását. Felettem az ég vékony felhőkből hullámos pokrócot alkot. Pillantásom céltalanul cirkál alattam a folyóparti, szűk, kanyargós utcákon. Be-be pillant a belváros vendéglőibe. Végül elidőzöm az egyik fogadóban a zongoránál – fehér billentyűin felcsendülő hangsort visszafogott lélegzettel hallgatom.
És a lány Flamencot táncol.
Könny szúrja a szemhéjam.
Elfordítom a fejem. Másik zenére leszek figyelmes. Az utcán Chadék játszanak gitárokon. A tömeg a ritmusukra kábul. Az ablakpárkányról elérhetetlennek tűnik most minden. Túl szép a lány, ráadásul túl messze van a csipkés szélű betonpárkánytól és Chadék zenéjéből felcsendülő tüzet hallok:
– Hé, mit akarsz, te!?
Vibrál a kép. Kicsit helyre rázódom. Chad hangja szól hozzám:
Nincs hullócsillag, nincs bálvány
Nem gyűlölök és nem vagyok hálás
Nem forgatok semmit a biblia hátán
És sokak szemében nem vagyok áldás
Mit jelentenek ezek a szavak és miért vadásznak rám?
A dal rövid, szinkópás. A ritmusa megdöbbent. Nehezen lélegzem. Hallgatok és a refrénre várok:
Csak a jel afféle habos kotyvalék
Szemtől szemben a démonom és én
A testem minden izma a dal ellen fordul. Hát még ez is kritizál?
Nem tudom hogyan kellene máshogy, mozdulna a szám.
A város puha talpú lábbelije alatt az üvegcserepek szájára száradt mámor tunyán szundikál. Illata felkúszik a megkopott homlokzaton. A zajok körém gyűlnek. A hangok kiugranak belőle. Egy vörös szoknya tüzet libbent. Durván a szívbajt hozza rám. Aztán egészen modernül szól tovább a dal szövege. Nem bánom, hogy némi magyarázatot ad.
Téged is, engem is a kiásott gödör felett
Még ellepnek a percek, mint a legyek
A haláltól a szívdobbanás választ el
És minden perc szívdobbanásból épül fel
Csak a jel afféle habos kotyvalék
Szemtől szemben a démonom és én
Várjunk csak, vágnék közbe. Az utca ritmustól gőzölgő hőségébe belenézek, hogy lássam, aki nekem énekel. Chad hangja sikamlós dallammal araszol felém.
Nos igen, rossz démonba szerettem, de
Nem vagyok bűnös és nem vagyok szent
Te is kilépve magadból születtél
És sok minden volt mire itt kikötöttél
Csak a jel afféle habos kotyvalék
Szemtől szemben a démonom és én
Utcai történetet hord a szél. Persze nem hoz zavarba, hogy Chad az én szemembe nézve énekli, hogy a jel afféle habos kotyvalék. Biztosan igaza van, de a legszívesebben ezért most megölném.
Tűz égeti a lelkem. Lenézek még egyszer. Lehiggadok. Ijesztő ötlet rázza meg a fejem. Hajszálon múlik csak minden, éppen erre gondolok, amikor szétnyílik a tömeg és a lány Chadék zenéjére már az utcán táncolt.
