Ciklus
Kövek között a gyors patak
minő varázsosan szalad,
vizén az ébredő tavasz,
akár a szertelen kamasz,
ezerfelé csapongva kap,
alatta surranó halak
vadul cikázva játszanak.
Szelíd folyóba fut tova,
de már erő a hömpölye,
felette még be tétova
a hajnalok gomolyköde,
ömölve rá takarja bár,
de felszakadva pöndölye,
amint a napsugárra vár,
madárzsivajt kever bele.
Mikorra tengeréhez ér,
hatalmas árja szétterül,
no lám, a fürge vékony ér
minő vizek közé kerül,
kavarja szét a tengerár,
belőle fellegekbe száll,
miből lehullva újra már
megint a gyors patakba jár.
