Vágy

Szépirodalom / Versek (410 katt) Gabrielin
  2023.03.19.

Ahogy a szakadék szélén állsz,
Unottan a mélybe vágysz.
Egy gondolat magával ragad,
Hogy odalent megleled magad.

Szél borzolja kócos hajad,
Sebektől véres ajakad.
Minden könnycsepp szinte éget,
Nincs egy hang, mely erre téved.

Minden ember egy történet,
Senki sincs, ki helyébe léphet.
A Földön az idő az úr,
És eltűnünk nyomtalanul.

Sebesen zakatol a vonat,
Már nem számolom a napokat.
Erődítmény, tégla, vár,
Egy eltépett cérnaszál.

Mond, miért süketek a fülek?
Miért hunyják le a szemüket?
Az emberek csak alszanak,
Csendesen a paplan alatt.

Egyre csak keresed az álmot,
Az éjszakát, a társaságot.
A hang, a fény, a tánc, az illat,
Megőrizzük álmainkat.

Egy fénylő szempár a sok között,
Megbújik a lélek az arc mögött.
És ezekre a szemekre nézve,
Egy érzés magával ránt a mélybe.

Előző oldal Gabrielin