Möbius-idők

Szépirodalom / Versek (236 katt) Baranyi Imre
  2023.03.06.

(fiamhoz)

Mikor karod kinyújtva álltál,
emeltelek, s öleltelek,
hiába, negyven éve immár,
meleg nyarak, hideg telek.

Ha néha erre jársz, az ünnep,
olyankor újra az vagyok,
ki rád vigyázva úgy tekintett,
akárha volna angyalod.

Ma már az éltemet te féled,
de nincs időd, a sors kemény,
rohansz tovább az emberélet
vihar cibált fedélzetén.

De tudd, naponta visszavárlak,
karom feléd ma nyújtom én,
a gyors idő hiába vágtat,
kapaszkodom fedélzetén.

Előző oldal Baranyi Imre