Lenyelem
Csípi a szemem a tavasz, te meg Párizsba mész
Esküszöm rá, hogy jön sebesen a nyár a virágos rét
Aztán a szeptember után a tél, hiába hiszed másképp
Lenyelem Párizst, a napsütötte rétet
A sárga falevelet és az öregséget
Lenyelem a sok egyforma halott képet
A csöndes magányt és az őrültséget
Koppan a színdarab, mint a dió
Ülök magamban, mint a fiókom
Tele színes ruhákkal, de lenyelem
Csak nem kell már a jelmezem
Lenyelem Párizst, a napsütötte rétet
A sárga falevelet és az öregséget
Lenyelem a sok egyforma halott képet
A csöndes magányt és az őrültséget
