Linktár

Őszi mélabú

Az őszi ég sodorva felleget
borult a táj fölé, bealkonyult,
cseresznyefám szelére vetkezett,
a kerti padra sárga lombja hullt.

Be gyorsan elfutott a lenge nyár,
levélruhája földre dobva gyűlt,
rövid napok sorára vissza már
csupán a néma, méla alkony ült.

Lehűlt a vágy, a lélek elbolyong,
a régi képeken mereng kicsit,
hevülne bár, de rá orozva ront
a hűvös este és susogja, csitt.

Az éjszakára ködgomoly terül,
alatta vár a lét ügyetlenül.