Határok
Félek a láthatatlan világtól
A megfoghatatlan valóságtól
Reményeim sorra odalettek
A feledés kútjába vesztek
Látom, hogy a végtelen oly nagy
Még csak figyelemre sem méltat
Sok a hibám, de mit tegyek?
Az ég kék és a föld kerek!
Nincsenek kérdések
Nincsenek válaszok
Részekre osztod a szívemet
Úgy, mint a határok
Atomcsend zuhan rám
Elszáradt, kietlen és sivár
Minden véget ér egyszer
Amit megtanult az ember
Az emlékek még fájnak
A szívem is belefáradt
Hogy minden összedől éjjel
Amit nappal felépítesz
Nincsenek kérdések
Nincsenek válaszok
Részekre osztod a szívemet
Úgy, mint a határok
