Önvédelmi harapás
A nap fénye olyan csalóka
Mint a puskacsőből a visszhang
A partok felé úszó hajókra
Megint egy új nap virrad
A töltény be van töltve a géppisztolyba, nyitva az adagoló
Minden egyre nehezebb és már megint:
Ugyanaz a szó, ugyanaz a dal
Puszta önvédelmi harapás
Ugyanaz a puska, ugyanaz a gránát
Semmi nem számít itt már
Ezt a várost nem ismerem
Hamis képet festenek róla
Az utcákon lángok lobognak
A földeken felrobbanó taposóaknák
Ugyanaz a szó, ugyanaz a dal
Puszta önvédelmi harapás
Ugyanaz a puska, ugyanaz a gránát
Semmi nem számít itt már
Ugyanaz a madzag, ugyanaz a kötél
Csak állok némán, a lelkiismeret furdal
Semmi nem oldódik meg, csak itt a sötét
Aztán dörrenés, a napfény ugrál
És széthull minden