Mikulás bácsi…
Szellő halkan susogó…
Szántalp alatt ropog a hó,
Úgy hallom, megjött a Télapó.
Szakálla vastag és hófehér,
Mély hangja, messzi tájról mesél…
Gyerek nincsen itthon, nappal érkezett,
Már nem kell várni az éjszakát, reggelt.
Mi boldogan fogadtuk a Mikulást.
Mély hóban, rénszarvas szánon érkeztél Télapó,
Nyisd már a puttonyod, abban lelhető minden jó.
Ez a nap még a felnőtteknek is nagy nap,
Sőt, lélek-boldogság netovábbja, főnap.
Gyermek mind izgatottan, izzadva várja,
És ez bizony az álmai netovábbja.
Látom, Télapó, eddig is lejárta a lábát,
Sok helyen átadta már a sok-sok ajándékát…
De viszi még tovább a szeretet sok csomagját.
A gyerekek nagy örömére,
Betesz mindenki cipőjébe…
Van, hol a terasz lépcsőjére.
Hallottuk, hogy van, hol a gyermek olyan nagyon vágyta ezt a napot,
És bár még a kis cipőjét is kipucolta, de semmi nem kapott…
Látom, Mikulás furcsa ember, piros ruhában jár,
Ahogy szépen szól hozzám, a szívem oly’ hevesen jár…
Ősz a szakálla, a szemüvege meg bent... párás már.
Aztán, ahogy jött, el is ment,
Jövőre várjuk őt újfent…
Majd várjuk, mert ő nem álszent.
Vecsés, 2015. december 1. – Kustra Ferenc József
