Az én fogságában
Ha békíteni próbálnak,
Csak idegesebb leszek,
S nem akarok rosszat tenni,
Mégis rosszat teszek.
Ha lazán szeretném csinálni,
Csak görcsösebbé válok,
S a kellemetlen helyzet előtt
Bosszankodva állok.
Ha erőlködve figyelek,
Sosem értek semmit,
Meg akarom tanulni,
De nem fogok fel ennyit.
A szerelem is akkor jön,
Ha legkevésbé várom,
Nem enyém az irányítás,
Bárhogyan csinálom.
S ha ihletet szeretnék,
Csak némaság fogad,
Szinte menekül előlem
Az értelmes gondolat.
Igen komoly ellenségem
A túl erős szándék,
Szétfeszít és tébolyít
Az átok szülte árnyék.
Egóm fogságában
Széttépnek a varjak,
Azt kell, megtanulnom,
Hogy könnyedén akarjak.
Ne hajtsam az eredményt,
És ne üldözzek ihletet,
Csak merüljek a lelki csendbe,
Hogy ő leljen meg engemet!