A múlt varázsa…
Torz idő a múlt,
Kopott sírok porosak.
Kínban szenvedés.
Vonat halad kattogással,
Lassan, vágányjavítással.
*
Múlt nem ismeret,
Súlyos lélekszegénység.
És elbutulás.
Áthaladunk szikes réten,
Madártáncot látunk éppen.
*
Reszket a tudatunk,
Szembejön velünk a jövő…
Az arcunkba nevet.
Nagy Alföldünkön haladunk,
A nap ránk süt, biz’ izzadunk.
*
Álmok égben jártan,
Bizakodva, reménykedőn.
Múlt olyan, amilyen.
Látom, versenyt fut őz csapat,
Kis gida nagyon lemaradt.
*
A múlt fényei,
Vissza már nem hozhatók.
Keresd szépséget…
Odébb van nagyobb belvíz tó,
Gólya áll, szeme kutató.
*
Eltemet múltad?
Hiszed, hogy a jövő szebb?
Mért hitetlenkedsz?
Vágányjavításnak vége,
Indul mozdony füstölgése.
Vecsés, 2016. május 1. – Kustra Ferenc József – íródott TANQ-ban. Alatta a versrész címe: „Utazás az Alföldön”. (4. és 5. sor!)
