Bubba halászik
Csillogott a nagy tüzes gömb fénye a kis folyó vízén, ami mellett Bubba ücsörgött és kíváncsian nézte a készülődést a halászatra. A nagy csillogó halak vonulása minden évben kétszer a teljes törzset arra késztette, hogy kivonuljon a vízpartra és a lehető legtöbb halat fogja ki, változatosabbá téve ezzel az étkezéseket. A vadászok és a törzs többi tagja, közötte a nőkkel és a gyerekekkel is mindig összegyűlt az ilyen alkalmakor.
Mindenkinek megvolt a feladata. A vadászok a kezükben tartott kihegyezett botokkal próbálták több-kevesebb sikerrel a halakat a rögtönzött lándzsájuk hegyére tűzni. Az asszonyok szemeiket apró, kódorgó gyermekeiken tartva félelemmel vegyes tisztelettel nézték a férfiakat, ahogy a vízbe gázoltak. Nem volt veszélytelen vállalkozás, hiszen a folyó sodrása könnyen elragadhatta a vadászt, és csak a szerencséjén múlott, hogy ki tudott-e evickélni a vízből. A halászat sikere az ügyességen és a szerencsén is függött, pedig az év ebben a szakaszában a halak nagy rajokban vonultak ismeretlen céljuk felé. A vadászok a vízbe gázoltak és a gyorsan úszó halakat lándzsáikat a vízbe mártva próbálták elejteni. Mivel sok hal volt a vízben ez zömében sikerült is, tehát gazdag zsákmányra lehetett számítani.
Bubba kíváncsian nézte a halászatot és arra gondolt, hogy miért nincs többször halvonulás egy évben, akkor sűrűbben ehetnék ezt a csemegét. Sajnos egy évben csak kétszer fordult elő, hogy a halak ilyen nagy tömegben fordultak elő. Bubba kihasználva azt, hogy az anyja nem figyelt rá a folyó egy csendes kanyarulatába szökött, hogy gondolataiba mélyedjen.
Nézte a sodrást és egy érdekes dolog kötötte le a figyelmét, a kanyarulatban egy vízbe dőlt faág összegyűjtötte a víz sodorta apró ágakat és fűszálakat. Az apró halak, ahelyett hogy kikerülték volna az akadályt, megpróbáltak átúszni rajta, persze sikertelenül. Ez egy remek ötletet adott neki. Összegyűjtött néhány vékony faágat, amit fűszálakkal összekötözött és a kis folyó medrébe szúrta. Az arra úszó kis halak az akadályba ütközve küzdöttek az átjutásért, de sikertelenül.
Bubba nagyon érdekesnek találta a dolgot, de nem igazán látta a hasznát, hiszen a kis halak nem jók semmire, a nagyok pedig simán átvágják magukat a csapdán. Kissé elkedvetlenedett de nem adta fel, tovább törte a fejét és arra gondolt mi lenne ha nem a folyó sodrába tenné a csapdát hanem a fenékre, amit nem látnak a nagy halak. Az ötletet tett követte, és Bubba négy faágból egy keretet készített, amibe hatalmas fűszálakat fűzött, majd egy nyelet erősített rá és a vízbe engedte, Néhány perc múlva látta a kristálytiszta vízben ahogy nagy halak úsznak a füvekkel font keret fölé. Megemelte a keretet a rárögzített nyéllel, és a felette úszó halakat nagy nehezen, de kiemelte a vízből.
Hatalmas öröme hatalmas nevetéssel társult, ezért a törzs asszonyai mind odafutottak. Miután Bubba megmutatta tudományát, a törzs varázslója is oda cammogott, és megnézte Bubba találmányát. Mivel a szellemeknek is tetszett a varázsló szerint az ötlet, ezért a vadászok is megpróbálták Bubba találmányát, sikerrel.
Bubba ismét bebizonyította, hogy a törzs fontos tagja, hiszen ez óta az eset óta a törzs nem csak a halak vonulása idején jut ehhez a táplálékhoz.
