Virágeső

Szépirodalom / Novellák (60 katt) R. Harbinger
  2022.07.21.

Lucas görcsben érezte gyomrát a kérdéstől, akarja-e hites feleségéül az oltár előtt megjelent Arianát. Büszkesége a lány idegességével vetekedett az igenlő válaszkor, majd a pap bejelentette őket férj és feleségként. Tapsvihar zengte be a környéket, ahogy a vendégség magából kikelve csapkodta tenyerét az ifjú pár első csókja láttán.

A csodálatos lakodalomban többen táncoltatták meg a menyasszonyt, mint némelyik királynét a történelem folyamán. A fúvósok és dobosok sziporkázó taktusokkal tartották fenn a hangulatot, miközben pegazusok szárnyaltak az égbolton a gyerekek legnagyobb örömére, akik vidáman kiabáltak, integettek az állatokat megülő katonáknak.

A gyerekeket figyelő Ariana szívét perzselő boldogság járta át, majd újdonsült férjére nézett. Tekintetük találkozott, és nem volt szükségük szavakra. Aznap este Lucas ölben vitte át feleségét háza küszöbén, hogy innentől kezdve megossza vele hajlékát, valamint megfogantassák szerelmük gyümölcsét, ám kitartó próbálkozásaik ellenére nem örvendeztette meg őket a gyermekáldás, és emiatt Ariana egyre elkeseredettebbé vált. Mire leesett az első hó, rendszeressé váltak sírógörcsei, és álmatlanul hánykolódott éjszakákon át.

Lucas minden tőle telhetőt megtett, hogy felvidítsa, bár kezdetben nem értette, mi a probléma, mert Ariana nem beszélt róla. Lucas akkor világosult meg, amikor a lány családot formázott a friss hóból. Aznap este szorosabban ölelte magához feleségét, mint előtte bármikor. Életük legmeghittebb estéjét töltötték együtt, és hosszú idő után először Ariana ismét mosolyogva ébredt. Sütött, főzött, csodálatos reggelit varázsolt az asztalra, és éppen elkölteni készültek, amikor kopogás szakította félbe őket. Lucas ajtót nyitott, és a katonaság egyik megbízott tisztjével találta szemben magát. A férfi közölte vele behívásának tényét, majd átadta a vaskos tekercset, és távozott.

Mindkettejük étvágya elment a leírtaktól, miszerint Lucas következő hétfőn reggel fog útra kelni az Echeria ellen küldött hadosztállyal. Amennyiben nem tesz eleget a felszólításnak, úgy börtönbüntetés vár rá.

Lucas kihajózott az ismeretlenbe annak reményében, távol tarthatja a háborút otthonától. Mindenféle rémtörténetet hallott a szerelemtől eszét vesztett Echeriáról, a gonosz tünde királynőről. Félelmei valóra váltak; sorban veszítette el már-már családtagnak érzett bajtársait. A háború utolsó napjaiban előléptették, és lehetősége adódott sorsdöntő csapást mérni Echeria haderejére. A háború véget ért, Lucas pedig hősként tért haza. Az emberek ünnepeltek, virágesővel fogadták. Bárhogy is kereste azonban Arianát az ünneplők között, sehol sem találta, és érdemleges választ nem kapott hollétét illetően.

Hazafelé megannyi lehetőséget fontolóra vett, szívszerelme miért nem várta tárt karokkal, de egyik sem közelíthette meg az igazságot, ugyanis házuk ablakait bedeszkázták. Nem talált élő lelket odabent, és száraz kórók borították az udvart.

Lucasnak sikerült kérdőre vonni szomszédjukat, a válaszra viszont nem készült fel. Arcán csorgó könnyekkel kereste meg Ariana sírját a temetőben, és térdre rogyott előtte. Szomszédjuk szerint a magányba halt bele, sírkövét pedig a városlakók állíttatták.

A férfi szívszorítóan zokogott a szélben lengedező fűzfák árnyékában, és amikor felszegte fejét, elámult a látottakon. A fény megbabonázóan táncolt az ágak között, fel-feltűnt a lágy mozgásban. Lucas rájött, egy kő nem fejezi ki mindazt, ami Ariana volt. Napokkal később fát ültetett helyére, és kitartóan gondozta éveken át. Hét vetés és aratás szállt tova, mire a fa megerősödött, és virágba borult. Az özvegy férfi egész délutánokat töltött a fa csodálatával, és egy idő után a fa elhullatta virágait egyetlen, hatalmasra nőtt példány kivételével, ráadásul ez nem tárta szét szirmait sem.

A férfi érezte, megéri türelemmel várni a virág kinyílását. Óvta a viharoktól, hidegtől, melegtől, míg végül a virág kibomlott, csakhogy nem porzók és bibék sokasága népesítette be belsejét. Lucas óvatosan vette kezébe Ariana utolsó ajándékát, majd könnyes szemmel megköszönte a karjában alvó kislányt.

Előző oldal R. Harbinger
Vélemények a műről (eddig 2 db)