Zpercesek - Buzz és Ace
Egy füstös bárban, a kockás terítőjű asztalon egy magányos gyertya halovány lángja táncolt. A férfi rágyújtott egy cigire és a vele szemben ülő nő felé nyújtotta a dobozt. Az undorral eltolta magától.
– Buzz, beszélnünk kell – a nő göndör haja sejtelmesen elrejtette a bal szemét.
– Miről, kedvesem? – kérdezte a férfi pöfékelve.
Látszott a nőn, hogy kényelmetlen számára a téma. Fészkelődött a székében, megigazítva a szép ruháját, amire a randira érkezett.
– Mikor mesélted, hogy író vagy, azt hittem, hogy könyveket írsz – Buzz elköhögte magát ettől.
– Pedig az elején is elmondtam, hogy ponyváknak adok el rövid sztorikat. A pénz a baj? Sajnálom, tényleg nincs sok, de…
A férfi enyhén fuldokló hangú bocsánatkérését a nő egy újabb legyintéssel szakította félbe.
– Nem a pénzről van szó, ebben mindig is őszinte voltál – a nő idegesen karmazsin ajkaiba harapott. – Azt nem mondtad el, hogy rólam írsz.
Buzz megdermedt, nem mondott semmit, csak őszinte zavartsággal bámult.
– Láttam a lakásodon az egyik írói nevedet. Ismerősnek tűnt, az öcsém olvassa a szennyet, aminek írsz. Amiben Ace egy vörös hajú nő megbízásaiból megy nyomozni. A testvérem kedvenc alakja. Felismertem benne magamat, Buzz – a nő arcán egy könnycsepp csordult végig, lemosva a sminkjét. – Minden, amit elmeséltem neked. Az apám ügyleteiről, a bátyámról és hogy börtönben van. Az anyám évei a szanatóriumban! Benne voltak az átkozott újságodban! – kiabálta a nő, az asztalra csapva.
A zene megállt, páran odanéztek. Pár percen belül vagy róluk duruzsoltak vagy visszatértek a saját beszélgetéseikhez. A férfi kellemetlenül elnyomta a cigarettát.
– Sajnálom – dadogta félve. – Csak arról tudok írni, amit ismerek.
– Mi a vége Ace kalandjának? Elmegy a vörös szépséggel a naplementébe, nem lesz egy lecsúszott piás, aki az irodájában él? Ez az én szerepem? Megmenteni téged? Ha most felállok, megölöd a testvérem kedvenc figuráját? – nem jött válasz, a férfi szégyenkezve az asztalt bámulta, a nő csalódottan megrázta a fejét. – Csak el kellett volna mondanod. Ha tudom… még segítettem is volna a részleteket jobban leírni. Kihasználtad a szerelmemet, Buzz. Remélem… Ace megérte.
A nő kisétált a bárból.
* * *
Ace keserűen olvassa újra és újra a leveleket, amit a rejtélyes vörös szépsége hagyott hátra, mikor nyomtalanul eltűnt: „Magadat kell megmentened, Ace. Ha ezt elolvasod, szeretném, ha tudnád, hogy sajnálom és mindig szeretni foglak.”
