Az elfelejtett recept

Szépirodalom / Novellák (38 katt) SzaGe
  2022.05.29.

Péntek este eszembe jutott, hogy rég ettem már körözöttet. Pedig gyerekkoromban édesanyám sokat csinált nekünk. Mondhatni heti sláger volt az otthoni étlapon. Milyen jó is volt, ha friss kenyérre kentük! Rendszerint degeszre ettem magam. Ennek okán megpróbáltam visszaemlékezni rá, miből is áll egy igazán jó körözött. Meg is vettem a hozzávalókat, legalább is, amire vissza tudtam emlékezni. Miután hazaértem, kitettem a bevásárlószatyor tartalmát az asztalra. Leültem gondolkodni. „Ez lehetetlen! Elfelejtettem a pontos receptet!”

Búslakodva lógattam az orromat. Szomorú voltam, hogy a felejtés micsoda gondokat tud okozni, legyen szó akár egy egyszerű étel elkészítéséről. Vagy csak nem figyeltem oda rendesen, miközben édesanyám magyarázta az elkészítését? A lényegen nem változtatott a dolog. Pár pillanatra a tehetetlenség bűzös mocsarába süllyedtem. Ekkor betoppant édesanyám! Világ életében megérezte, ha a fia bajban volt. Köszönés helyett ezzel fogadott:

„Oh, fiam, nem lesz ez így jó,
Megromlik az asztalon a túró!
Pedig megmutattam annak idején,
Hogyan készíts körözöttet, Gergelykém!”


Csak ámultam édesanyám rímes beszédén, de nem volt időm tétovázni! Cselekednem kellett, ha nem szerettem volna a túrót a kukába dobni. Kezdett derengeni valami a múltból. Ennek örömére pillanatok alatt katonás sorrendbe tettem a díszes, barna üvegtálat, a fakanalat, a sót, a pirospaprikát, az őrölt köményt, a tejfölt, egy fej hagymát és az őrölt fekete borsot. Édesanyám ezután ismét megosztotta gondolatait a témában.

„A túróhoz keverj tejfölt, add hozzá a sót,
Így fogsz majd alkotni maradandót!
De ne feledd a pirospaprikát,
Mely élettel teli színnel áld!
Aztán jöhet a kömény s a bors varázslata,
Meg a kockára vágott vöröshagyma.
Használd a fakanalat! Emlékszel már, ugyi?
Kóstold közben, fiam, hisz úgy lesz igazán tuti!”


Szinte vakon követtem az elkészítési módot. Valahogy éreztem az arányokat, valahogy tudtam, miből mennyit kellett tennem abba a díszes üvegtálba. Sebesen járt a kezem az összekeverést illetően. Ekkor felnéztem édesanyámra, aki csak mosolygott rám. Az élet apró örömei! Visszamosolyogtam rá, és a körözött eközben elkészült. Az íze tökéletes lett! Pont olyan, mint amit kölyökkoromban ettem. De azt is tudtam, hogy édesanyám már nincs itt. Fentről figyel rám, ahogyan ígérte nekem, mielőtt elment. És az ígéret szép szó, ha betartják úgy jó! Ekkor a magányossá vált szakácspercemet egy kopogás törte meg. A bátyám jött át látogatóba. Azonnal kiszúrta az asztalon pihenő körözöttet. Szó nélkül belekóstolt. Láttam rajta, hogy ő se mostanság evett efféle elemózsiát. Szemét becsukta és a következőt mondta:

– Ez pont olyan, mint amit édesanyánk csinált annak idején!
– Tudom! – feleltem. – Akkor, hát, jó étvágyat!

Előző oldal SzaGe