A hírszerző

Fantasy / Novellák (408 katt) Erdős Sándor
  2022.06.15.

Politikai fantasy
Bárminemű aktuálpolitikai áthallás csak a véletlen műve lehet.

Tudya Franc már öt éve vezette a Szigorúan Titkos Információszerző Szolgálatot, röviden a SZIA-t. Ez alatt az öt év alatt sok nehéz döntést kellett meghoznia, de hasonlóan bonyolult problémával még nem találkozott. Mióta a világ vezető hatalma az UCSA kezdte elveszíteni a nemzetközi politikában és gazdaságban a vezető szerepét, azóta nagy nyomás nehezedett a hírszerző szolgálatokra is. Mindenképpen gyengíteniük kellett a vetélytárs Koros Föderáció hatalmi pozícióját. Ehhez minden eszközt megragadtak, amire csak lehetőségük volt. Az elnök és kabinetje válaszokat várt még a ki nem mondott kérdéseikre is. Jelenlegi dilemmája Franc-nak az volt, hogy a rendelkezésre álló információkat hogyan és milyen formában tárja az elnök elé.

Az UCSA elnöke ingerülten rótta a köröket a Kék háznak is nevezett elnöki rezidencia parabolikus termében. Végre talán kompromittáló információkat is sikerül kifacsarni a SZIA igazgatójától a Koros Föderáció háborús terveiről. Az UCSA gazdasága hanyatlóban volt és egy lehetséges háború a fegyvergyártás fellendülésével kirángathatná a gazdaságot ebből a mély gödörből.

Mikor az őrt álló folyamigyalogos kinyitotta az ajtót az érkező előtt, az elnök felvonta a szemöldökét és kérdőn nézett rá. Nem emlékezett arra, ki ez a katonás kiállású férfi. Az egyre jobban eluralkodó demencia nem kegyelmezett. Ő sem kivétel. Szellentett egy nagyot, amit köhögéssel próbált leplezni, kevés sikerrel, majd fény gyúlt agyában a jövevény kilétét illetően és hellyel kínálta.

– Elnök úr! – kezdte a jelentését a hírszerzés vezetője, – Jól tudja, hogy eddig nem sikerült arra bizonyítékot találnunk, hogy a Föderáció agresszívan lépne fel egy szomszédjával szemben. Most végre eredményeket értünk el. Egy ügynökünk jelentése, és a műholdképek elemzése alapján szinte száz százalékos bizonyossággal állíthatom, hogy a Koros Föderáció február harmincadikán, hajnali négy óra huszonhat perc tizenhárom és fél másodperckor meg fogja támadni a szomszédos független államot Ukdunát.
– Ne mondja! De jó! – lelkendezett az elnök.
– Megbízhatóak az értesülései? – kérdezte Franc-ot.
– Száz százalékig elnök úr. Az egyik legjobb ügynökünk tartózkodik a térségben. Hivatalba lépésem idején, immáron öt éve dobtuk le Ukduna Rásebasz szakadár tartományába a Föderáció közvetlen határában. Ott családot alapított, teljesen beilleszkedve az ottani közösségbe. Minden jelentés, amit eddig adott hajszálpontos volt. Igaz eddig jóformán csak az időjárásról, de én bízom benne.
– Ez remek hír! – mondta az elnök, és melléült a karosszékének.

Miután feltápászkodott, és helyet foglalt a székben, Franc felé fordult.

– Szóljon azonnal a sajtófőnöknek, hogy az összes média adja le a hírt. Azt szeretném, hogy akkor is támadjanak, ha esetleg nem akarnának.
– Igen uram! – mondta Franc, majd enyhe gyomorgörccsel távozott, hogy végrehajtsa az elnök utasítását.

Igor ismét belehúzott egy nagyot az Ukdun vodkába, és körbenézett a széles rónaságon. Immár öt éve élt itt a feleségével Natasával a birtokon. Alig emlékezett a múltjára. Egy dolog még kötelességként ficánkolt benne. A jelentéstétel. Hetente egyszer jelentést kellett küldenie valakinek, valahová. Mostanában naponta. Nem értette, mit akarnak azzal az információval minden áldott nap, hogy milyen mozgásokat lát a határban.

Leült a kódolókészülék mellé, húzott egy nagyot a vodkás üvegből, felnézett az égre, körbepillantott az állatoktól hemzsegő mezőn, és elküldte a napi jelentését, melyet dekódolnak majd a célállomáson.

Nagy rajokban érkeznek a madarak keletről. A lábas jószágok egyre többen gyülekeznek a kerítés mellett. A szomszéd disznói is pont ott túrják a földet.

– Mi a szart akarnak ezzel? – kérdezte magától félhangosan. – Azt még le sem írtam, hogy az asszony is mozgott éjjel – röhögött fel.
– Natasa, hozz még egy vodkát!

A hangja lassan szétterült a békés, nyugodt tájon.

Előző oldal Erdős Sándor