Régi kocsmaélmény
Ivócimborám volt egykoron a Péter,
Ám esze sajnos nem volt kilométer.
Egyszer biza kapott olyan parasztlengőt,
Hogy rögvest hívni kellett rá a mentőt!
Az ember fia ekkor ámuldozva kérdi:
Hogy lehet egy széles horgot így benézni?
Ám az eset ennél sokkal aranyosabb…
Mert az ellenfele fejjel alacsonyabb!
S neki ez a helyzet azért is volt kedvére,
Mert volt vele egy kisszekérnyi „testvére”.
Nekem ekkor csupán annyi volt az öröm,
Hogy nem kaptam pofontot, s ihattam a söröm.
Megúsztam a verést, így a jókedvem ragyog,
Még szerencse, hogy kiváló „politikus” vagyok!