Állásinterjú

Neoprimitív / Írások (212 katt) Erdős Sándor
  2022.03.18.

– Jó napot kívánok! Az állásinterjúra jöttem, Dr. Nagy vagyok – köszönt az íróasztala mögött pöffeszkedő Fellegváry Töhötöm igazgató úrra a jövevény. Fellegváry fel sem pillantva az íróasztalán heverő papírhalomból az asztallal szemben álló székre mutatott.

– Foglaljon helyet! – mondta.
– Köszönöm – szólt Dr. Nagy és megpróbálta termetes testét belepréselni a székbe. Ez nem ment könnyen, hiszen közel két méter magas volt és nyomott vagy százötven kilót. Egy hangos reccsenéssel a gyengébb megadta magát, a szék idomult az alkatához.
– Mint tudja – kezdte monológját Fellegváry úr –, a Törkölytaposó Tröszt igazgatói asszisztenst keres. Roppant összetett és szerteágazó tudást igénylő beosztásról van szó. Miből gondolja, hogy ön az ideális jelölt a munkakör betöltésére?
– Kérem tisztelettel, az egyik leghasznosabb tulajdonságom, hogy szinte láthatatlanná tudok válni a környezetem számára. Talán joggal feltételezem, hogy ebben a bizalmi állásban ez nem elhanyagolható szempont.
– Értem – mormolta halkan Fellegváry úr és most először felpillantott a jegyzeteiből, majd tátva is maradt a szája. – Hiszen maga vörös! – lehelte, mikor szóhoz jutott a döbbenettől.
– Na, de kérem! A politikai irányultság nem volt feltétele az állás betöltésének – háborodott fel Dr. Nagy.
– Félreértett – találta meg elvesztett hangját az igazgató –, én a testét borító szőrzet színére gondoltam.
– Amennyiben az állás ezen múlna, befesthetem kékre is – vette el az élét a beszélgetésnek Dr. Nagy.
– Nem is tudom, előnyösebb lenne-e – gondolkodott hangosan Fellegváry –, szerintem mindkét esetben meghökkentő az ön testét borító szőrzet, ha vörös, ha kék. Talán egy ritka betegség sújtja önt?
– Igen, kérem. Maga egy látnok – válaszolta Dr. Nagy –, májcsúcszsugori gyulladásom van.
– Attól szőrös?
– Nem, attól csak ideges és sűrűn szomjas vagyok. A szőrzet a születésem óta elkísér engem.
– Rendben. Akkor talán térjünk is rá az ön képesítéseire. Mondja, a doktori címét miből szerezte?
– Tudja, egy alkalommal nagyobb összeget nyertem a félkarú rabló nevű üzletágban és ezt invesztáltam be az ecseri piacon Gazsinál. Szerintem jutányos áron számolta fel.

Fellegváry felhúzta az enyhén remegő szemöldökét és kissé bosszúsan érdeklődött tovább.

– Mondjon, kérem, pár szót magáról.
– Mit is mondhatnék magamról? Először is együttműködőnek tartom magam. Ha kérnek, szívesen beszállok munkatársaim ütlegelésébe, rugdosásába. Elég jó referenciáim vannak. Láttam már, hogy más hogyan dolgozik, de legalábbis mentem el olyan mellett, aki dolgozott már valahol. A későbbiekben, mint vezető is jól el tudnám látni a feladataimat. Sokkal jobban, mint egy rézdrót. Szabadidőmben vadgesztenyét szelídítek. Azt hiszem, dióhéjban ennyi – fejezte be Dr. Nagy.

Fellegváry kihúzta az íróasztala fiókját és egy üvegcséből két pirulát rázott a tenyerébe, majd remegő kézzel nyúlt egy pohár vízért. Mielőtt lenyelte volna a pirulákat, még megkérdezte a jelöltet.

– Fizetési igénye?
– Az van – mondta Dr. Nagy.

Fellegváry majdnem megfulladt a nyelőcsövében tartózkodó gyógyszerektől és szinte üvöltötte.

– Na, menjen maga a francba!
– Nem kell mindjárt durvának lenni – mondta Dr. Nagy. – Esetleg mondhatta volna azt is, hogy az igazgatói asszisztensi állást nem kapom meg. Netán törkölytaposásra nem alkalmazna? Elég nagy a lábam – és felmutatta hatalmas, szőrös talpait.
– Takarodjon innen! – kiabálta Fellegváry úr lila fejjel.

Dr. Nagy bánatosan hagyta el az épületet, és kivándorolt Amerikába, ahol a turisztikai iparágban helyezkedett el nagy sikerrel Bigfoot művésznéven.

Előző oldal Erdős Sándor
Vélemények a műről (eddig 2 db)