Susogó szellő
A szerelemben…
(Borrímesek)
Mezők, rétek felett kavarog a kis susogó szellő,
Szerelemérzésem föl-föltámad, mint susogó szellő.
Lélekmezőm felett él szerelem, mint susogó szellő…
Szerelmem, egyszer csak döntöttél, elhagytál, csak úgy leléptél,
Mikor lépcső előkerült, Te azonnal arra leléptél.
Szerelmem, elhagytál! Egyszer csak életemből kiléptél.
Nem kéredzkedtél, az indokod semmi sem volt, kiléptél.
(Anaforás, bokorrímes)
Elmentél, kedves, az állhatatosság nem erősséged.
Elmentél, de ezzel nem bizonyítottad fensőbbséged…
Elmentél, kedves, Te tudod… nálam él az elsőbbséged.
Én csak boldogan mosolyogtam rád, szerelmes szívünk
Lélekben egyesült, mára meg… pusztaság az eszünk.
Nagyon szerettelek, mosolyogtam, vágytam, ketten együtt legyünk!
Lélekben egyesült szívek eltávolodtak… már külön megyünk!
(Kereszt anaforás)
Igen, látom, az állhatatosság nem mindenki sajátja,
Lélekben egyesülés… van, kinek nincs már más maradványa.
Igen, látom, ócska sorsom… a végtelen boldogság ellenző,
Lélekben egyesülés: volt múlt! Nyakadban… lobog egy keszkenő.
Vecsés, 2020. július 7. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában.
