A végzet prófétái / Kalandok Vindgardiában – fantasy játékkönyv ismertető

Fantasy / Könyvajánló (124 katt) Jimmy Cartwright
  2022.02.03.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2021/2 számában.

Az élet néha furcsa helyzeteket produkál. Történt ugyanis még decemberben, pár nappal karácsony előtt, hogy Facebookon elém került egy lapozgatós könyv ajánlója. El is látogattam a hivatkozott weboldalra, ahol elolvastam az ismertetőt, majd felfedeztem, hogy van ingyenesen letölthető elektronikus formátumban is. Nosza, le is töltöttem későbbi áttanulmányozásra, meg persze egy kis nosztalgiajátékra. Alig egy hónappal később, január közepén üzenetet kaptam Szlobodnik Gábortól, aki aziránt érdeklődött, lenne-e kedvünk a részben általa írt, és tavaly kiadott fantasy játékkönyvet elolvasni, és bemutatni itt az AKF-ben. Kaptam az üzenetben egy linket is, amely nem kis meglepetésemre ugyanoda vitt, mint a fenti Facebook poszt hivatkozása. Mint láthatjátok, igent mondtam a megtisztelő felkérésre. Vágjunk is bele az ismertetésébe.

Pontosabban várjunk még egy kicsit. Kezdjük inkább azzal, mi is az a fent emlegetett „lapozgatós könyv”, hiszen minden könyvet lapozni kell ahhoz, hogy elolvashassuk. A kifejezés hazánkban a nyolcvanas évek végén terjedt el. Akkoriban jelentek meg ugyanis az első olyan könyvek, amelyek története nem volt lineáris, vagyis az olvasó maga alakíthatta a történetet, irányíthatta a főhőst – nyilván bizonyos, az író / írók által behatárolt lehetőségeken belül. Ezen könyvek különös ismertetői, hogy olvasásukhoz szükséges (általában) két darab hatoldalú dobókocka, egy ceruza, és egy radír. Mert végső soron ezek játékkönyvek, s a főhős útja során ezen eszközökkel tudjuk eldönteni egy-egy csata kimenetelét, ezekkel tudjuk nyilvántartani a tulajdonságaink változásait, a pénzünket, felszerelésünket. Ráadásul számos alkalommal játszhatunk vele, hiszen a döntéseink akár már a második alkalommal is egészen más irányba is terelhetik a főhőst, miáltal a történet egy egészen új ágát ismerhetjük meg. Ha egy-egy ilyen könyvbe belelapozunk, megállapíthatjuk, hogy nincsenek benne oldalszámok. Ezek helyett a fejezetek vannak beszámozva, és majd minden fejezet végén, a helyzettől és lehetőségeinktől függően meg van határozva, mely fejezetre kell tovább lapoznunk ahhoz (innen a „lapozgatós könyv” kifejezés), hogy a történet ilyen, vagy olyan irányba haladjon tovább.

Pontosan így van ez A végzet prófétái fantasy játékkönyv esetében is. A Takács László és Szlobodnik Gábor neve által fémjelzett, Juhász Ernő grafikái által életre keltett történet visszanyúl a klasszikus, nálunk a nyolcvanas évek végétől elérhető Kaland Játék Kockázat könyvek hangulatához. A főhős – aki természetesen maga az olvasó – jelen esetben egy zsoldosvezér, akinek az a feladata, hogy egy áruszállító karavánt biztonságosan eljuttasson a célba. Persze különböző kalandok és akadályok, csaták és ármányok színesítik és nehezítik vindgardiai kalandozásainkat.

Az ilyesfajta könyveknél megszokott módon egy rövid bevezető után megismerkedhetünk a szabályokkal, majd főhősünk háttértörténetével. Ezt követően nekivághatunk az ismeretlennek.

Néhány játék után elmondhatom, hogy a könyv hangulata remekül visszaadja hasonló gyermekkori élményeimet. Igazi klasszikus fantasyvilágba kalauzol el, ahol a kard és ökölharc mellett jelentős szerepet kap a mágia is. A világban élő fajok is sokszínűek, s a hagyományosnak mondható orkok és elfek mellett eddig nem látott élőlényekkel is találkozhatunk.

A régi játékkönyvekhez viszonyítva itt tulajdonképpen ki is merül a hasonlóság, hiszen a szabályrendszer némileg eltér a korabeli könyvekhez képest. Ez első megközelítésre talán furcsa lehet, de remekül működik, és nekem kifejezetten tetszettek a bevezetett újítások. Ügyesség és Életerő helyett itt Harckészség és Erőnlét van. Ugyan lehetne azt mondani, hogy a csaták során csak a kifejezések változtak, de ennek ezen könyv esetében tökéletes magyarázata van, és egyébként a sebzés mechanikája is más. Itt a főhős egy zsoldos csapatot irányít, akiket magának a játékosnak kell kiválasztania: a hét lehetséges jelöltből legalább hármat. Az ő Harckészség és Erőnlét értékeiknek az összege lesz az, amivel a csatákba indulunk. Ráadásul néhányuk különleges képességgel is rendelkezik, amelyeket a játék során előnyünkre fordíthatunk. Persze a választást az anyagi lehetőségeink is korlátozzák, érdemes tehát jól átgondolni a csapat összeállítását. És mindenképpen érdemes többször nekivágni a játéknak, más-más csapatok részvételével. A Szerencse tulajdonság helyett viszont úgynevezett Sorspróba van, ami alapjaiban is eltér a régi, megszokott szerencsepróbától: egy táblázat segítségével kell meghatároznunk, mi történik a karavánnal. Már a korabeli könyvekben is gyűjthettünk tárgyakat, ám itt még azzal is meg van fejelve a dolog, hogy egyes fejezetekben lehetőségünk adódik kereskedni. Szintén remek újítás! (Egyúttal ez azt is jelenti, hogy nem feltétlenül érdemes az összes indulótőkénket zsoldos csapatok felbérlésébe invesztálni.)

Természetesen a Zsoldoslapon, melyen a csapatainkat, harci értékeinket, tárgyainkat és pénzünket tarthatjuk nyilván, lehetőségünk van jegyzetelni is. Ez utóbbira bizony szükség is van, mert számos információmorzsára lelhetünk, ami utunk során nem csak a döntéseinket, de bizony a történet alakulását is befolyásolhatja.

Pro tipp: A könyv hivatalos weboldaláról letölthető mind a Zsoldoslap, mind pedig a csaták levezetésére szolgáló lap, amelyeket érdemes néhány példányban kinyomtatni, hogy ne a könyvben lévőket firkáljuk össze, és radírozzuk ki folyton a beírtakat – ezzel előbb-utóbb tönkre téve a könyv ezen lapjait.

Összességében elmondhatom, hogy a könyv remek szórakozás, kikapcsolódás mindazoknak, akik kedvelik a klasszikus fantasy történeteket, és nem csak olvasni akarják, de részt is szeretnének azokban venni. A játékaim során egyébként becsületes voltam, és nem alkalmaztam sem az „instant nyerek”, sem a „persze, hogy nálam van a tárgy, ami épp kell”, sem pedig az „egy ujj, tíz ujj, huszonegy ujj” technikát. :-) Ami történt, megtörtént, nem lapozgattam vissza, ha rosszul alakultak a dolgok, hiszen a kaland bármikor újra kezdhető, és egyébként is, így érdemes felfedezni Vindgardia világát.

A könyv a régebben megszokott 400 fejezetpont helyett mindössze 200 fejezetpontból áll, ám ezek mindegyike pörgős, akciódús, nincsenek bennük fölösleges tájleírások, haszontalan információk. Végigjátszási időben sem marad el sokkal a 400 fejezetpontos játékkönyvektől, tehát tartalmilag is bőséges. Nyelvezete könnyed, jól érthető, és még irodalmi szempontból is értékelhető. Tényleg mintha egy regényt olvasnánk. A történetre sem lehet panasz, izgalmas, meglepő fordulatokkal teli. Az illusztrációk remekül sikerültek, sokat hozzáadnak a hangulathoz, és bár a borító egyébként nem annyira vonzó, a beltartalom ezt sokszorosan kárpótolja. Ugyan a nehézsége, bonyolultsága miatt inkább tapasztalt játékosoknak való, de én bátran tudom kezdőknek is ajánlani. Igaz, ez esetben kicsit több türelem és kitartás szükséges, de, ha valaki elér a történet befejezéséhez, biztos lehet benne, hogy megérte minden megpróbáltatás.

A könyv nyomtatott formában is hozzáférhető. Erről bővebben a könyv hivatalos honlapján találhattok információt: http://www.vindgardia.hu

Remélem, a fenti néhány sor elolvasása után sokan belevágtok ennek az új fantáziavilágnak a megismerésébe! Szerintem érdemes.

Előző oldal Jimmy Cartwright