A téboly közepén
A téboly közepén
Mindenfelé versek... finomak és nyersek...
Ott, ahol süllyed a lakosság garmada,
és ember az embernek kegyetlen farkasa,
hol burzsoá nagyurak dőzsölnek kevélyen,
és kapzsiság, gyarlóság él jól az erényen...
Hol fortyogó harag az állandó útitárs,
és rombolja lelkünk a sok aljas uszítás,
hol szitokszó lassan a „nemzet” és „honfitárs”,
és folyamként árad az alantas butítás.
Hol sokaknál már régen elpattant a húr,
mert csak a hazugság és gyűlölet az úr,
és megannyi művész búslakodik árván,
ott mégis él a líra, mint virág a trágyán.
Hol reményre szomjaznak, mint a naiv gyermek,
ott mindenfelé versek… finomak és nyersek...
És kemény emberekből előtör a líra,
mely az ég felé tör, mint magból a csíra,
s kezek, mik sokaknak ütéssel tartoznak,
nem rombolnak inkább, hanem csak alkotnak...
A világ peremén, a téboly közepén.
Ki hitte volna!
Vége